Népi vallásosság a palócföldön [antikvár]

Bevezetés Az utóbbi néhány évszázad gazdasági-társadalmi-kulturális átalakulásai nyomán korunkra gyökeres változás következett be ember és környezet, ember és hagyomány, egyén és közösség viszonyában. Felvetődik, vajon a természettudományos világkép kibontakozásával végképp realitását vesztette-e a mítoszokban gyökerező, ősidőktől hagyományozott emberi mentalitás és kultúra? A káoszból teremtett isteni kozmosz képzete már végérvényesen fikció az ökonómiai szemléletű, deszakralizált természetfelfogáshoz képest? Az ember létének alapdimenziói: keletkezése, az élet fenntartása, átörökítése, a halál és a túlvilág képzete objektív tudásnak számító közösségi hagyomány, vagy véglegesen szubjektív felfogás tárgyát képező magánügy? Mi a meghatározó valóság: ami fizikailag érzékelhető vagy ami a láthatón túl van? Lehet-e életképes a helyi keretekhez való kötődés, a táji, regionális önállóság vagy a globális orientáció válik egyedülivé? A gazdasági élet vagy általában a kultúra terén fenntartható-e olyan tradíció, illetve nézőpont, mely által az egyes területek integrálhatók és együttesen értelmezhetők, sőt befolyásolhatók avagy a szinkretikus gondolkodás ideje végképp lejárt és a technikai jellegű szakértelem mentén megosztó specializáció érvénye visszavonhatatlan? Beláthatók-e mai szemmel az olyan archaikus vallásos meggyőződések, amelyekben a racionális felfogást alapvetően korlátozza a mágikus-misztikus tradíció és gondolkodásmód? Ezeket az általános kérdéseket is érintette a népi vallásosságról Balassagyarmaton és Miskolcon rendezett kiállítás, illetve annak ezen írásos változata. A mai érdeklődő számára szerettük volna ismertebbé tenni a paraszti gondolkodásmódot és mentalitást. Úgy véljük, hogy a paraszti műveltség mind időbeli, mind társadalmi, etnikai kapcsolatrendszerében oly nagy kiterjedésű és távlatú, mely a szűkebb szakmai nyilvánosságon föltétlenül túlmutat. A paraszti kultúrának a népi vallásosság szempontjából való elemzése - különösen a palóc régióban - nem tekinthető csupán múltbeli, történeti jellegű feladatnak. A népi műveltség, napjaink különösen változó világában is eleven kulturális rendszerként írható le. A népi vallásosságot a kultúra és a paraszti lét olyan központi területének látjuk, amely nemcsak átszövi annak legkülönfélébb ágazatait, hanem azok működésére szabályozóan is hat. A népi vallásosság, hagyományozó kultúra részeként, különböző korok egymásra rétegzett, összeötí^öződött jegyeit hordozza, a kereszténységet megelőző időből is. Magában foglalja a hivatalos egyház vallási tevékenységét, amely a paraszti kultúra egészének önálló rendszerében, a jelentések itteni univerzumába átszűrődve jelenik meg. A népi vallásosságnak szerves részét képezi a vallásos néphit is, mert ugyan 7