Népmondák Szabolcs-Szatmárból [antikvár]

A szatmári népélet kitűnő kutatójának, Luby Margitnak hátrahagyott hatalmas gyűjteményéhői e kisded kötet lát napvilágot mintegy tisztelgésképpen és emlékezetül születésének századik évjordulójára. Hosszú élete során nagy mennyiségű anyagot gyűjtött. Ö a néprajzosoknak még ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amelyik járta az országot és a kutatóútjai nyomán a helyszínen feltárt hiteles anyagot saját élményeivel, belülről látva dolgozta fel. Nem az íróasztal mellől tekintett a falura, s írásait nem az el-méletieskedés jellemzi. A parasztsággal váló közvetlen kapcsolat révén a valóságról pontos ábrázolást nyújtott. A múltat idéző emlékeket, a népi kultúra hajdani és korabeli hagyományait nem romantikus szemlélettel, hanem a gazdasági, társadalmi helyzet összefüggéseinek, hátterének figyelembevételével végezte. Ez nyújtja a folklór hagyományokkal foglalkozó munkái-nak is az értékét és hitelét. Az első jelentős szakmai sikert két szatmári faluról írt munkájával érte el. Két község, Tunyog és Matolcs közösségi életének néprajzi monográfiájaként jelölte meg A parasztélet rendje c. kötetet, amely azonban nemcsak a Szamoshát népéről ad áttekintő képet, hanem Szatmárcsekével és Nyírmegy-gyessel való összehasonlítás révén a Tiszahátra és a Nyírségre is kitekintést kapunk, sőt a szatmári Nagygéc, Porcsálma, Daróc és Penyige rnellett egy beregi kisközség. Hete adatai tovább szélesítik a terület határait. A parasztélet rendje — amint Ortutay Gyula írja — „a paraszti társadalom, a paraszti életstílus olyan hiteles, bensőséges ábrázolása, amelyre addig nem volt példa a magyar néprajzi irodalomban." Luby Margit szerényen vallja: „Néprajzból azt tudom, amit Szatmár vármegye parasztnépétől megtanultam. Nem is áka-