Néprajzi emlékek Beregből és Szatmárból [antikvár]

A megjelent kötettel Csiszár Árpád emlékének szeretnénk adózni, aki 2002. március 8-án lett volna 90 éves.Ma divat úgy köszönteni vagy emlékezni kollégáinkra, hogy ismerősök, tisztelők adnak közre egy-egy munkát, tanulmányt az emlékkötethez. Hogy mi mégsem ezt tesszük, annak egyszerű oka van. Múzeumalapító református papként Csiszár Árpádnak kevés lehetősége adódott a publikálásra. Nem azért mert riem tudott volna megbirkózni vele, hiszen közismert volt hallatlan nagy mtmkabírása, haláláig nagy vitalitása, hallatlan lexikális tudása. Megjelent munkái is komoly, megalapozottságtikról voltak közismertek. Mégis egy-egy kézirata évekig hányódott, sőt olyan is volt. hogy a kiváló lektori vélemény ellenére a munka megjelenésére hét évet kellett várnia. Ez jelzés volt számára, és item látta értelmét annak, hogy a publikálásért, a személyes elismertségéért harcoljon. Úgy érezte, hogy az, amit el akart érni, azt a Beregi Múzeum létrehozásával elérte. Sikerült a tárgyi anyag megmentésével a beregi táj miUtjának kulturális értékeire ráirányítani a figyelmet és boldog volt, hogy tapasztalatait, tudását széltében, hosszában mindenkinek elmondhatta. A helyzetét tudomásul vette és új utakat, lehetőségeket keresett. Csak tigy írta - majd miután 1980-tól a látását elvesztette diktálta azt, ami a fejében volt, azzal az elhatározással, hogy majd jó lesz valamire, hátha valakinek még szüksége lesz rá.így volt az egyházi jegyzőkönyvekkel is. Amíg tehette, gépelte, másolta, néha rendszerezte kifogyhatatlan adatbázisukat. Ezekből a majdnem kész, félig kész írásokból állt az.tán össze a Beregi Múzeum adattára.A publikálási nehézségek és a meglévő publikálatlan, de forrásértékű anyag, kényszerítő erőként nehezedett ránk és arra inspirált bennünket, hogy ezekből a kéziratokból, visszaemlékezésekből válogassunk össze egy csokorra valót.