Néprajzi Közlemények VI/1. [antikvár]

SZIBÉRIAI HŐSéNEg-RT.BreK A MAGYAR MSSESIHCSBSW Balladáink hósének-kapcsolatairdl ssdlra jeloztsn /Ethn. 1960. 515./,hogy aeséinkben még töíib és még köaeletbí párhuseiaot találhatnak a szibériai énekelt epifcáhoa. Az alábbi egyezéseket balladap-kotatásai» során mintegy "mellékteméliént» jegyeztem ki, s csak figyelejft-fel-keltésnek szánom,mirel nincs szándékomban részletesen kidolgozni az e-nrőpai mesekiaos teljes összehasonlító apparátusáral, s mivel meg rar-gyok gyózódTe róla,- Korács ignesnek a Néprajzi Társaságban előadásoo-hoz fűzött megjegyzései ntán kdlönOsen - hogy a magyar és neazetkOxi mesekincsben járatosabb szakember sokkal több és részleteseWi egyessést fedezhet föl n^anabban az anyagbsua.ügy adom elfi tehát adataisat,ahogy az epikas énekek és rokon szövegek olvasása közben » fogyatékos ismereteim alapján - feltflntek és feljegyeztem őket. Legfeltűnőbb közös szereplője mindkét mfifajnak a táltosparipa. Minden hősnek kell rendelkeznie csodás képességű paripával, amelynek első és legfontosabb tulajdonsága, hogy repülni tud égi ás földalatti világban egyaránt. Például Dürenkova.37. a sor-tatár "Kösz kán" énekében: a hős korbáccsal nem üthető lovát repülés közben mégis megtii»mi> re ló és lovas eszE'.íSletlenül száguldj & 31. sortól: "Ennek a világnak határain túlmenve s második világon végignyargalt. Másminő naptól,má&" nemű holdtól megrilágított földön vágtatott. A második világon végeid-végig nyargalt - aég mindég nem tért esriiaéletre. A második világ határán tul is továbbhaladt} fölemelkedett a harmadik világba. Pélhoiaályoa naptól, félhomályos holdtól bevilágított földre jutottak ki » Az ugyancsak sor-tatár Mergen kán előbb az égben keresi elrabolt nővérét, azután lemegy a föld alá: " ment, ment olyan földön, ahová még álomban sem jut el a képzelet,ahová a tünődésbea se« jut el a gondolat,ott jár » Csak a föld alatt lehet - így szólva - lovát arra a vidékre hajtja, ahol a föld füstlyuka van. Mergen kán ezen át a föld hét rétege alá bocsájtkozik le * /U.o. 111.lap,1. bekezdés./ Ugyanígy viszi a magyar táltosló is gazdáját:"Ülj fel most reám,de fogantozz meg jól, mert éppen felszököm a tizenhetedik égnek háta megé veled. Mikor megtörtént, kérdi a lova, a Csinos Vitéztől: lo, hol vagy?Mit neii lllhataz? Azt mondja a vitéz: a hévség-t nem állhatom. Megszöki a ló magát, egy-