Néprajzi közlemények XIII. 3-4. [antikvár]

A. TÖRTÉNETI RÉSZI. A MÉHÉSZKEDÉS ÍLTALÍNOS mfJADolgozatomban nem célom a méhészkedés történetének a legrégibb kortól történő kutatása - feladatom ugyanis csak Nagykanizsa és környéke méhészetre vonatkozó emlékanyagának összegyűjtése - mégis szükségesnek tartom, hogy röviden a régmúlt korok méhészkedésre utaló emlékeiről is megemlékezzem.A méhészet termékeinek: a méznek és a viasznak ősidők óta nagy a jelentősége az ember életében. A méz ugyanis már a gyűjtögető- s vadászéletmódot folytató ősembernek is az aránylag könnyen megszerezhető táplálékai közé tartozott, a viaszt pedig könnyen formálható, vizet át nem eresztő tulajdonsága tette fontos közszükségleti cikké. Történeti kutatásaink során megtaláljuk a méhészkedés nyomait mindazokon a mediterráni és mérsékelt égövi területeken, melyeken annak biológiai adottságai megvannak; ahol a méhek táplálékot, valamint szaporodásra és élelemraktározásra megfelelő hajlékot találnak maguknak.Legrégibb, a zsákmányoló méhészetre vonatkozó emlékünk egy'őskori grafikus ábrázolás, melyet a spanyolországi Cueva de la Arana-i barlangban találtak.^ Hágcsón fára, vagy szük üregéhez felmászó, méhektől körülrajzott embert ábrázol, amint a méhodu kifosztásán mesterkedik. 2 rajzot szemlélve megelevenedni látom az öreg parasztok elbeszélését, akik gyakorta panaszolták, miként szurkálták őket össze a rosszul "lefojtott odúból" kirepülő méhek.A bibliában sok helyütt olvashatjuk, hogy az egyip-