Nick, ahol a Kis-Rába születik [antikvár]

Előszó Néhány évtizeddel ezelőtt az ember még jobban együtt élt a természettel. A természet apró örömei a mindennapok részét képezve éltették a falusi embert, bizakodást, erőt adtak számára. A természet képes volt egybetartani egy közösséget, képes volt témát adni. A mai kor embere mintha félne a természettől, és talán csak azért, mert nem ismeri. Ha csak szűkebb környezetünket nézzük, nagyon kevesen vannak, akik képesek úgy kilépni a település házai közül, hogy ne az aszfaltozott úton menjenek. Elutazunk, sok-sok kilométert autózunk, hogy kirándulhassunk, eszünkbe sem jut, hogy Nick környéke is rejt látnivalókat. Igaz, nincsenek hegyek, nincsenek dombok, de vannak növények, állatok, folyók és patakok, melyek megannyi látványosságot ígérnek, csak észre kell venni. Az emberek által emelt építmények is részét képezik a tájnak, évtizedek bizonyítják létjogosultságukat, melyek - akármilyen hihetetlenül hangzik - nem csak az embereket, de a környezetünket, az élővilág megújulását, megtartását is szolgálják. E könyv lapozgatása közben sokakban felelevenedhetnek gyermekkori emlékei, amikor még örömmel mentek guba-csot szedni, agancsot keresni, vagy éppen horgászni oda, arra a titkos helyre, „amit senki nem ismert". A könyvben szereplő fotók mind a falu környékén készültek, bizonyára lesznek olyan helyek, amelyekre rácsodálkozunk, „valaha nem is így nézett ki". A madarakról és más vadon élő állatokról készült fotók szintén Nicken készültek. Nicken, mert a falu nem a lakott területet jelző táblák közt van, hanem szántókkal, erdőkkel, vízfolyásokkal folytatódik, és csak kevesek tudják, hogy hol vannak azok a múlt században elhelyezett határkövek, melyek a falu határait jelölik. Legyenek a következő oldalak kedvcsinálók azoknak, akik szívesen sétálnak, kerékpároznak. Szívesen időznének a szabadban, de gyorsan lebeszélik magukat, hogy a természet mennyi veszélyt rejt, és sokkal biztonságosabb a televízió-készülék előtt a szobában. Fontos, hogy ismerjük környezetünket, mert csak így lehet igazán szeretni, beszélni róla pedig csak úgy illik, ha már ismerjük. Kívánom, hogy minél többen rácsodálkozzanak értékeinkre, melyeket meg kell őriznünk az utánunk következő nemzedékek számára is! Szabó Ervin „ Természet bűbájodban elragadó! Ah, be boldog, akimged imád! Csalódásnak keblg helyt nem ád. Tartós hűségedért vedd cserébe-Hü bámulatomat tniridarökre " (Erz^er királyné) % I