Nógrádi panteon [antikvár]

ELŐSZÓItt sorjázó írásaim eredetileg korántsem kívánkoztak kötetbe. Többnyire az alkalom szülte őket, ünnepélyekre, évfordulókra készültek, és előadások szövegeiként, folyóirat- vagy vitacikk formájában jelentek meg.Ezért sem könnyen szántam el magamat, hogy könyvet állítsak össze belőlük. Végül is magánéletem egy tragikus válsága vitt rá a kiadással járó munkálatok vállalására. Helyzetem és lelkiállapotom jobb megértése végett, engedjék meg, hogy a tejbe esett béka ismert történetét i-dézzem az emlékezetükbe. Egy ógörög mese beszéli el az esetet. A béka egyszer belepottyant egy köcsög tejbe. E-lőször mindent megtett, hogy kiszabaduljon, de a síkos falakról szüntelenül visszacsúszott. Akkor kétségbeesett rúgkapálózásba kezdett. S amikor már minden ereje elfogyott, és úgy érezte, végképp elmerül, azt veszi észre, hogy a talpa alatt sűrűsödik és szilárdul valami. Az történt ugyanis, hogy rúgkapálózása nyomán vajjá köpülő-dött körötte a tej. így most már sikerült kivergődnie a köcsögből, megszabadulhatott a fulladás veszélyétől.Engem családi tragédiám juttatott a békáéhoz hasonló helyzetbe. Ösztönszerűen rúgkapálózni kezdtem én is. Számomra ezt a munka, a régi írásaimmal való foglalatoskodás jelentette. Ezek korrigálása, felfrissítése, kiegészítése nyomán érezni kezdtem magamban a gyász enyhülését, az életkedvem visszatérését. így lett ez a könyv számomra a válság legyőzésének egyik hozadéka.De magukban az itt-ott lappangó írásokban is valahogy benne rejlett az egységbe szerveződés igénye. Szinte kisürgették tőlem, hogy összegyűjtve, kiadványban is képvi-