Non scholae sed vitae discimus [antikvár]

ELOSZOA múlt tisztelete, jelentősége jegyében született e könyv. Menteni, ami menthető, emléket állítani annak, ami megérdemli, ösztönözni a jelen formálóit, hogy az elődökhöz méltó, élhető jövőt alapozzanak többek között ezek a célok vezérelték a szerzőket, a szerkesztőt.Érdekes és változatos könyv ez, bár csupán három évtizedes időszakot ölel fel. De milyet! Súlyos történelmi változásokkal telit, melyeket a változásnak leginkább kitett életkorban kellett megélnie azoknak, akik most idős fejjel (közben két-három rendszerváltással a hátuk mögött) készek voltak 50-60-70 évet visszamenni a történelembe, a saját történelmükbe. (Már ez önmagában biztosíték a változatosságra!) Élágazó életsorsok bontakoznak ki előttünk, amelyekben az a közös, hogy nyolc évig megközelítően hasonló szellemiségű és összetételű tanári kar, impozáns templomok és iskolaépület hangulata, az elődök átmenekített erőfeszítései és a tőlük örökölt hagyományok, valamint az (egyedül) változatlan Isten készítgették az életre. Ennél fogva kitörölhetetlenül ivódott beléjük a meghatározó élmény, amelynek törvényszeríien meg kellett jelennie nemcsak érettségi találkozókon, hanem a baráti kapcsolatokban, döntéshelyzetekben, imákban, gyerekeknek, unokáknak mesélt visszaemlékezésekben.Több ez a könyv (minden egyszerűsége, sőt hiányossága ellenére) iskolatörténetnél. Helytörténet, kortörténet, valamint családtörténeri elemek is megjelennek benne. Olykor még ennél is több: jellemrajz, feltárulkozás, gyónás. Aki végigolvassa, nagyon eltérő színvonalon megírt, különböző hosszúságú, hangulatú, célzatú írásokkal fog találkozni. Talán éppen ez a fésületlenség teszi élő, hiteles olvasmánnyá. (Lényegében, ez a "szerkesztedenség" maradt egyetlen útnak a szerkesztő számára, aki eredetileg négy témakör körbejárására kérte meg a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Barári Körének tagjait, úgymint tanárok, az iskola szellemisége - egyházi jellege, cserkészet - kirándulások és diákcsínyek. Néhány visszaemlékezés magán viseli ezt a felosztást, jó néhány viszont teljesen egyéni megközelítésben készült [nagyon helyesen!]. így aztán a csoportosítás helyett, változadan formában közöljük a szövegeket.)