Nyírbátor - Minorita templom [antikvár]

Nyírbátor (Bathur, Batur, Bator, Nogbator, Bator régi magyar személynév, mely a Volga menti törökségből került a magyar nyelvbe, törökben batur, mongolban Baghadur=bátor, hős) a Nyírség keleti részének legjelentősebb települése, fejlődését és jelentőségét elsősorban kedvező fekvésének köszönhette. A honfoglalást követő századokban a nyírvizekből kiemelkedő dombokra települt téli szállásokból kifejlődött Bátor falut 1279-ben a német származású - a XI. században Magyarországra telepedett - Gutkeled-nemzetségbeli Bereck és testvérei szolgáltatik jutalmául IV. (Kun) László királytól kapták. A település lett a nemzetség névadója. A kiváltságok, a városiasabb életforma vonzereje a környékhez képest aránytalanul megnövelte a lakosságot. A korabeli oklevelek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a Báthori-uradalom központja, Nyírbátor, a XIV. század közepén szerkezetileg (utcahálózat, piac, stb.) is fejlett mezőváros volt. Báthori Lukács idejében, az 1300-as évek felében telepedett le Bátorban a ferences rend szigorú szabályzatú obszerváns ága, amely a már meglevő templom közelében épített igénytelen cellákból kolostort hozott létre. Ezt Báthori István országos főkapitány és fia, az erdélyi vajda valószínűleg továbbfejlesztette. Ez az épületegyüttes a városszerkezet és a városkép egyik meghatározójává vált.