Nyíregyházi fiatalok irodalmi antológiája '99 [antikvár]

ELŐSZÓ mikor gyerek voltam szerettem volna nagy költő lenni. Szép verseket írni, híres lenni - ez volt a vágyam. De szerettem volna űrhajós is lemii. Repülni a csillagok között. Holdra szállni, érezni milyen a súlytalanság, szabadnak lenni. Szerettem volna még rádióriporter lenni. Gyerekkoromban össze voltam nőve egy kis fekete SOKOL rádióval. (Elszö ksz vagy megSOKOL ) Még ma is érzem borításának fanyar bőrszagát. Szerettem azt az illatot. Szerelmes voltam a rádiózásba. Szerelem volt első hallásra. Tudom, álmom volt, hogy királyfi legyek. Fehér lovon harcoltam volna a hétfejű sárkány ellen, hogy amikor legyőztem, elnyerjem a gyönyöríí királylány kezét Mesés Mindenkinek voltak ilyen vagy hasonló álmai. Ma már más dolgokról álmodozom. S van egy ami örökre az marad: jó volna mindig gyereknek lenni. Nem csak lélekben A versek nekem a gyerekkori szabadságot jelentik. Visszavisznek egy másik horizontba, egy saját világba, melyben azt teszek, oda repülök a képzeletemben, ahová talán életemben sosem jutnék el. A képzeletben nincsenek határok. Ha akarom eltűnik a háború, a betegség, a nyomor, a szegénység; megszűnnek a Föld sebei Persze ez is csak illúzió, kikerülni nem lehet a könnyeket. Sokszor a megoldást csak az jelenti, ha kiírja magából az ember az érzéseit. Nálam bevált. Még gyerek voltam amikor elkezdtem verseket írni. Hogy mi ösztönzött nem tudom. Hogy ma miért fogok tollat? Talán