Nyíregyháziak könyve [antikvár]

Városlakó: Kettős érzéssel olvasom ezt a könyvet, ami a város elmúlt két évtizedéről szól. A rendszerváltásról, amit nagy várakozás, ám sok csalódás kísért. Mintha a csoda elmaradt volna. Másrészt, ha visszagondolok a húsz évvel ezelőtti Nyíregyházára, magam sem tudom, miként lehetett ennyi mindent ilyen rövid idő alatt tenni. Mennyire a polgármester érdeme mindez? Polgármester: Jól emlékszem a két évtizeddel ezelőtti Nyíregyházára, sőt egy kicsit korábbra is visznek az emlékek, mert több mint negyven éve kerültem ide, tele várakozással, fenntartásokkal. Mert hát valljuk meg őszintén, én, aki Debrecenben és Budapesten éltem korábban, láttam a város hátrányos helyzetét, de a szépségét is. Mondhatnám, a férjem iránti bizalom tartott itt. Ma viszont már szerelmese vagyok a városnak. Elmondhatatlan érzés hazajönni ide. A csoda valóban megtörtént, és ez a nyíregyházi emberek munkájának eredménye. Szerencsére az első négy év polgármestere, Mádi Zoltán is nagyon szerette a várost. Nem rombolni, építeni akart, nehéz időszakban. Új volt a politikai környezet, a feladat, de tősgyökeres nyíregyháziként szép eredményeket ért el. Amikor 1994-ben polgármester lettem, kicsit könnyebb helyzetben voltam, mert az önkormányzatiságnak már voltak tapasztalatai, én pedig már voltam városvezető. Az azóta eltelt időszakban pedig mindig sikerült olyan koalíciót kialakítani, amelyben a képviselők felelősséggel döntöttek a város életét befolyásoló kérdésekben. Sőt, azt mondhatom, hogy legtöbbször az ellenzék is jó partner volt. Az is tény, hogy függetlenül a kormányok pártállásától, Nyíregyháza mindig kapott állami segítséget is.