Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből [antikvár]

A történelmi Szolnok városának minden, korábban önálló közigazgatási egysége már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Ezt bizonyítják a legutóbbi időkben végrehajtott régészeti kutatások. A szorosan vett Szolnok területén pl. a Gépjavító csatornázása alkalmával kora avar kori (i. e. 565-570), valamint bronzkori (i. e. 1900-900), illetve bronzeszközök kerültek elő még 1967-ben. 1992-ben pedig a Szent István híd nyugati csatlakozó részének az építése alkalmával került elő több mázsa, szarmata kori (i. u. 1-4. század) sírokban talált használati eszköz. Szolnok-Alcsi területén 1967-ben a Tűzköves, majd 1996-ben a Strázsa-halom térségében került felszínre a tiszai kultúra (i. e. 3500-3000) majd egy honfoglalás kori (896-900) temető számos régészeti emléke. Szandán (ma: Szandaszőlősön) pedig Nagy Margit folytatott eredményes ásatásokat 1970 előtt, amely alkalommal 5-6. századi leleteket hozott felszínre. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy a honfoglalás idején létrejött - 1850-ig önálló Szolnok, Alcsi, Szanda és Nyénye - települések történelmi múltú tájon szerveződtek, úgy, hogy az államalapítás után írásos emlékekben is korán jelentkeztek. Szolnok és Szanda neve például először a garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapítólevelében fordul elő, de ugyanitt a Millér (másként Mély-ér) révén - burkoltan - Alcsi is feltűnik. Szolnok - amely a kezdetektől királyi falubirtok (possessio), majd 1422-től királyi mezőváros (oppidum) volt - a Tisza és Zagyva szögletében, kizárólag a Tisza jobb partján, ármentes magas teraszon feküdt, túlnyomó részben természetes határok között. Ugyanis keleten valamint északon a Zagyva, délen és délnyugaton pedig a Tisza határolta. Mindezt tetézte, hogy árvizek idején keletről és délről megközelíthetetlen volt.