Ora et labora [antikvár]

A magyar börtönökben, várbörtönökben szinte az államalapítás óta, különösen a polgári átalakulás 1856-tól kezdődő börtönépítései után jelen voltak a papok, szerzetesek, lelkészek, a női börtönökben az apácarendek tagjai, akik részt vettek a fogvatartottak vallásgyakorlási igényeinek kielégítésében, egészségügyi ápolásában, személyiségük pozitív irányú változtatásában.A hitélet mellett az egyházak tevékenysége már kezdettől fogva az elítéltek teljes élettevékenységének segítésére, jobbítására is kiterjedt. Minden esetben az "ora et labora" elvet alkalmazták, azaz megszervezték a rabok munkáltatását is.A rendszerváltással egyidejűleg mintegy negyvenévi szünet után a fogvatartottak a vallásgyakorlásáról szóló 8/1990. (IV. 27.) IM. rendelet teremtette meg újra a lehetőséget a büntetés-végrehajtási intézeteken belüli nyílt hitélethez.Ez a rendelet lehetőséget biztosított az istentiszteletek, vallási rendezvények megtartására az intézetekben, az egyházi házasságkötésre, keresztelésre, temetésre.A jogszabály engedélyezte, hogy a fogvatartottak a vallás gyakorlásához könyveket, kegytárgyakat tarthassanak maguknál. A lelkészek az egyházi elöljáró megbízólevelével léphettek be az intézetekbe, és a fogvatartottak a lelkészekkel ellenőrzés nélkül tarthattak kapcsolatot.Ma már a törvény biztosítja az elítéltek szabad vallásgyakorlását. A "Szegedi Csillagbörtön" az első olyan intézetek között volt, amely megteremtette az egyházak és a fogvatartottak számára a hitélet és a karitatív tevékenység feltételeit a szigorúan zárt környezetben.Tanulságos dokumentum és forrásértékű információkat tartalmazó könyv kerül az olvasók elé. Talán a későbbi korok történészei csodálkozni fognak azon, hogy szinte a semmiből lelkes és elkötelezett emberek hogyan tudnak pezsgő hitéletet varázsolni súlyos bűncselekmények miatt hosszú időre elítélt embereknek a börtönviszonyok között.Nagy igényű és teljességre törekvő kötetet tart kezében az olvasó. Különösen jelentősnek tartom, hogy az ezeréves magyar államiság ünnepe alkalmából egy büntetés-végrehajtási intézet a kiadóval karöltve ilyen nagy vállalkozást kezdeményezett.A kötet bizonyosságot tesz arról, hogy a magyar büntetés-végrehajtás milyen nagy arányú és széleskörű szellemi potenciál birtokosa. Ez a képesség igényszinttel és elkötelezettséggel párosulva nagy és különleges teljesítményeket is lehetővé tesz.Változó és egyre nagyobb követelményeket támasztó világunkban erre egyre nagyobb szükség is van. Az új kihívásoknak csak a társadalom és az egyházak közös erőfeszítésével lehet megfelelni, erről tanuskodnak a könyvben megjelent tanulmányok, visszaemlékezések, dokumentumok.Dr. Bökönyi István vezérőrnagya büntetés-végrehajtás országos parancsnoka