Öreg(Vén)-diákok a XX. században [antikvár]

ELŐSZÓ Amikor az ember közeledik - vagy már el is érte - az élete feléhez és úgy érzi, úgymond: 7nár megette a kenyere felét - egyre gyakrabban tekintget visszafelé és vizslatja, hogy mit is tett élete addigi szakaszában, mit tett le az „asztalra", mit ad át az utódainak - ha vannak egyáltalán - milyen nyomokat hagy maga után? Ezen visszatekintések közepette egyre többször gondolnak nemcsak gyermek-, hanem főleg a diákkorukra. Eletük azon szakaszára, amikor egyre nagyobbra nyíló szemükkel szerzett élményeiket még friss és tiszta elméjükkel feldolgozva tekintenek a Mindnyájunkat körül-ölelő világra, amikor kialakult az az értékítéletük, amely jószerivel elkísérte Őket eddigi pályájukon. Eközben eszünkbe jut a középiskolánk, a gimnáziumunk és felködlenek egykori iskola- ill. osztálytársaink alakjai. Vajon mi lett belőlük, vajon mi van most velük? Ez történt néhány Öregdiáktársunkkal, akik úgy gondolták, hogy - életkorra való tekintet nélkül - össze kellene hívni mindazokat az élő és elérhető egykori - az akkor már csaknem 10 évvel korábban megszűntetett - gimnáziumunkba jártak, érettségiztek. Az óhajt tett követte és 1984 nyarán létrejött az első Nagytalálkozó, amely sikert aratott és az alapítók el is határozták, hogy ezt - különböző helyszíneken ugyan - de évente megismétlik. (így is történt 30+5 éven keresztül!) Ugyanakkor az is elhatározásra került, hogy - összetartozásunk megerősítéseként is - szervezett formát öltünk. Ez különösen kedvező lenne azoknak a nyugdíjas társainknak, akik „kikopva" a munkahelyi közösségből bizonyára jól esne, ha - a családon kívül - még valahova máshova is tartozhat. Különben is általában jól esik az embereknek hazajönni! Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen előbb el is kell mennie valahova - lehetőleg egyedül - kikapcsolódni, de hova? Talán egy olyan civil Társaságba, ahova érzelmileg, vagy a hasonló gondolkodás révén tartozni érdemes? Ezért eleinte Asztaltársaságot alakítottunk, majd bejegyzett Civil Társaságot (í^Egyesület) alapítottunk (SzÖBT). A találkozási alkalmainkat nemcsak sűrítettük (havi klubnapok), hanem színesebbé is tettük (kiállítások, kirándulások). Folyóiratot szerkesztettünk (1987), ami eleinte évente kétszer, utóbb pedig egyszer megjelenő, de dupla terjedelmű Évkönyvvé alakult át. Ennek eddig 29 évfolyama jelent meg és ez lesz az utolsó, a 30.! Utolsó, mert a fantommá vált iskolából öregdiák utánpótlás nincs és a még érdeklődő élők száma is - elhalálozás, egészségromlás, stb. miatt - annyira n' i t''' l- .