Ország(újjá)építés [antikvár]

Bevezető „Ország(újjá)építés" e könyv címe. Két oka is van a címválasztásnak. Az egyik az, hogy a kőbányai egyházközség élete nem a „rendszerváltással" kezdődött. Még kevésbé 1985-tel (ugyanis bizonyos jelenségek láttán 1985 utóján utcai járókelők kérdezték: „Üzemel ez a templom?". A sok száraz fától, bozóttól szinte alig látszódott a templom). 1885. május 24-én - azaz egyszáz évvel korábban - az ifjú 23 éves Szabó Aladárt azért küldte Kőbányára Szász Károly püspök, hogy tartsa meg az első református istentiszteletet. (Akkoriban még a Szent László téri római katolikus templom sem létezett.) Egy Füzér utcai ács-asztalos éppen üresen álló raktárhelyiségében kerük erre sor. Kőbánya orvosa, dr. Beretczky Endre kérte erre a püspököt. (Akkoriban két református templom létezett Pesten: a Széna téri (Kálvin tér) és a Hold utcai német ajkú reformátusoké.) Az anyaegyház temploma 8 km-re esett Kőbányától. A város határa akkoriban az Orczy tér volt. Közben csupa szántóföld. Kőbányán 732 református ék. Azonnal megalakult a templomépítő bizottság. A hatalmas munka és áldozatkészség nyomán 1900 Karácsonyán volt az első templomi istentisztelet. Ekkor már 6000 református ék Kőbányán. A Szabó Aladárt követő - neki évfolyamtársa, lelkész - Török József bontakoztatta ki a református hitéletet. Ma az Új köztemetőben nyugszik. (Sírhelyét minden évben a Reformáció napjához közelebbi vasárnap felkeresi a gyülekezet kegyelettevő küldöttsége. Bár minél többen lennének - köszönetül a szép templomért.) Ma már 58 egyházközség működik Budapesten, ugyanannyi templommal, és egy tucat imaházzal. A húszas-harmincas években nagy szociális érzékenységről tanúskodott az eklézsia. (A kőbányai teherpályaudvaron megszámlálhatatlanul sok erdélyi család tengődött vagonokban.) Ugyanakkor az egyházközség légköre igen családias volt. Sajnos a XX. század második felében az ateista kommunizmussal együttműködő, általuk kreált egyházvezetés tervszerűen bénította, sőt rombolta az itteni egyházi életet. Sőt, 1955-ben dr. Böszörményi Ede lelkipásztort deportálták. Az ország minden tekintetben tönkrement a nagy „szocialista kísérlet" közben. A református egyházközség, a nemzet egy darabja szintén újjáépítésre szorult. Manapság nem a családok tönkretétele okán, és nem a szellemi „mélyrepülés" miatt sóhajtoznak, hanem az anyagi nehézségek miatt. Lassan már a tartós napsütést, vagy esőzést is a világgazdasági válságnak tudják be. Elfeledik, hogy a „nép nevében" 1948 után szétzúzták a virágzó üzemeket, mezőgazdaságot, közoktatást. Sok tízezer ember pusztult el az üldözések következtében. Az egyházüldözést még csak nem is említettük. Közben Magyarország lakosságának 80 százaléka lett depressziós, vagy arra hajlamos. Nem oktalanul! Ezt még mélyítik azok a hírek, melyek a „nyugati jólétről" szólnak. Két dolgot kell mdomásul venni. Az egyik: a „nyugati jólét" 500 esz-