Bővebb ismertető
Ahogy történt The Way It Happened Amikor Micimackó fölkereste Nyuszit, és udvariasan bekiáltott annak odújába, hogy van-e ott valaki, a homály mélyéről azt a választ kapta: nincs itt senki, legalábbis senki olyan, akit valakinek lehetne nevezni.When Winnie-the-Pooh went to see Rabbit, and politely shouted into his burrow to ask if someone was there, the reply from the dim interior was that no one was there, at least no one you would think of as someone.Magunk is effélét gondoltunk, amikor 1960 nyarán először néztünk szét a múzeum raktárában. Akkori örökségünk" néhány száz tárgyból állott, nagyobb részük még a háború előtti évtizedekben került a múzeumba vásáriá-sokból, de főként a város polgárainak ajándékaként, hagyatékokból. Művészeti értékük változó, jellegük különféle: jó néhányuk a városban élő festőművészek alkotása, de akadt köztük ismeretlen eredetű rajz, városkép, karikatúraszerű ábrázolás, szentkép is. Furcsa vegyes-ségükben is érdekesek, de inkább mint helyi vonatkozású, kultúrtörténeti anyag, leginkább azokra jellemző emlékek, akik otthonaik falán, vitrinjeikben őrizték e darabokat. Kultúrtörténet, nem művészettörténet. A képzőművészeti gyűjtemény akkori esetlegessége, hiányai egyúttal jellemezték a nagymúltú, elsősorban régészeti jellegű múzeum (a Magyar Nemzeti Múzeum után az ország második leggazdagabb archaeológiai gyűjteménye) viszonyát is a művészethez: szakember és anyagiak híján mindent megőrzött, ami bekerült, de tudatosan nem gyűjtött, nem válogatott. A háború után hirtelen megszaporodott az anyag, a megyében lévő elhagyott, kifosztott, pusztulófélben lévő kastélyok műkincseivel gyarapodván. Ekkor került a múzeumba a jelenlegi gyűjtemény 18-19. századi része. Ezt a törzsanyagot bővítették olykor a Fejér Megyei Tanács által vásárolt művek (főként a helybéli művészek alkotásai), a Művelődési Minisztérium és magánosok ajándékai. A képzőművészeti anyagnak egyetlen olyan kicsiny egysége alakult ki, amely már tudatosabb gyűjtőmunkát tükrözött: Csók István festményeinek együttese. A Fejér megyei Sáregresen született mester képeinek gyűjtését a múzeum már a harmincas évek vége óta feladatának tekintette, ekkor került a gyűjteménybe a Báthory Erzsébet grand-guignol kompozíciója, amely a Fehérvárért vívott harcok során (1944-45) elveszett. Csók István még korábban, 1938-ban három képét-szülei portréját és önarcképét - ajándékozta a múzeumnak. Halála után leánya újabb műveket adott át, s velük a család számos szép, régi bútorát, emléktárgyát. E műtárgyak tették lehetővé - a Magyar Nemzeti Galéria letéti anyagánakThat is very much how we thought when in the summer of 1960 we first looked around in the store rooms of our museum. Our "inheritance" at the time consisted of a few hundred objects, most acquired by the museum in the decades before the war It had purchased some, but more were donated by citizens of Székesfehérvár in their wills. Their artistic value varies, their character differs. A good many are works by painters who lived in the city, but there are those drawings, cityscapes, caricatures and even devotional pictures whose origins are not known. They are interesting for their strange mixture, though their value lies mostly in their being documents of local relevance and cultural history, mementoes of the people who had kept these objects on walls or in china cabinets in their homes. Cultural history, yes, but not art history. The randomness with which this collection had been accumulated and its shortfalls were at once an indication of the attitude of the established, foremost archeology-oriented museum towards art. (It had the second largest archeoiogical collection in the country after the ffungarian National fÂuseum). With no experts or appropriate financial means it kept everything that came its way but had no concept about what to select and collect Following the war the material suddenly proliferated with art treasures retrieved from abandoned, looted and dilapidating castles. At that time the museum acquired the 18"'-19"'-century part of its present collection. To this core material came at times the works (mainly by local artists) purchased by the County Council, and donations by the Ministry of Culture and private individuals. The fine arts collection, consisting of a set of paintings by István Csók, was the first single tiny unit which was compiled deliberately Already back in the 1930s the museum had considered it its responsibility to accumulate the pictures of this master a native ofSáregres in Fejér County. In that period the museum had attained Erzsébet Báthory's grand-guignol composition which was lost in 1944-45, when the war was raging through Székesfehérvár Back in 1938, István Csók had donated three paintings (the portraits of his parents and a self-portrait) to
Kovalovszky Márta művészettörténész (Budapest, 1939), 1963–2001 között a székesfehérvári István Király Múzeum munkatársaként számos modern és kortárs művészeti kiállítást rendezett. Kutatási területe a 19–20. századi szobrászat, a 20. századi magyar művészet, a kortárs magyar textilművészet, a nemzetközi művészkönyv műfaj. 1986-ban Munkácsy-díjat, 1991-ben Martyn Klára-díjat, 1998-ban Kovács Péterrel megosztott Széchenyi-díjat kapott.
Könyvei:
Szenes Zsuzsa (Képzőművészet Alap, 1976)
Bokros Birman Dezső (Corvina, 1982)
György Jovánovics (Velencei Biennálé, 1995);
Don Giovanni – Kalandozás a magyar művészet félmúltjában (Enciklopédia, 1998)
Ujházi Péter (Ma Kiadó, 2000)
A modern magyar festészet remekei (Corvina, 2005)
Mengyán András (Vince Kiadó, 2008)
Pinczehelyi Sándor (Pécs, 2010)
Harap utca 3. (Székesfehérvár, 2013)
Fürtös Ilona (Pécs, 2013)