Öt évtized az operaházban [antikvár]

BEVEZETÉSHa felidézem emlékeim tárházából azt a közel öt évtizedet, amelyet a Magyar Állami Operaházban töltöttem, az a megnyugtató érzés hat át, hogy minden bizonnyal sikerült rátalálnom - főként 1976-tól kezdődően - azokra a számomra kijelölt, testhezálló" feladatokra, amelyekkel remélhetően hasznára lehettem a színháznak, hozzájárulhattam rangjának, jó hírének növeléséhez.Az elégedettség-érzettel persze nem árt óvatosan bánni. Különösen, ha az ember tisztában van azzal, hogy munkája eredményességéhez jó adag szerencse is járult. Hozzám szegődött szerencsémnek pedig két fontos tényezőt tartok: egyrészt azt, hogy korán ébredő zenei érdeklődésem, s ezen belül fiatalkori vonzalmam az operaszínpadhoz jó időben találkozott későbbi, váratlanul adódott operaházi lehetőségeimmel, másrészt, hogy - különösen az Operastúdió ötletének felvetésében, s annak megszervezésében - megértést és nélkülözhetetlen segítséget kaptam a színház akkori vezetésétől, elsősorban Szinetár Miklós főigazgatótól. Mindehhez az is hozzájárult, hogy - korábbi, külföldi tapasztalataim révén - felismertem azt, ami nálunk is jó ideje érlelődött, a levegőben volt": az énekversenyek és az operastúdió szükségességét és létrehozatalának igényét Utólagos megítélésem szerint ezek megszervezésében sikerült - számos más irányú, többek között énekmesteri, illetve nemzetközi művészeti menedzseri tevékenységem mellett - a legtöbbet tennem a társulat és az új énekes generáció érdekében.Ez utóbbi időközben a legszemélyesebb ügyemmé lett: olyan tehetséges, fiatal énekesek pályára lépésének elősegítése, akik a közreműködésem nélkül talán csak jóval lassabban, nehezebben indulhattak volna el művészi hivatásuk útján.Ismeretes, hogy a tanulmányai végén járó vagy azokat épp csak befejező, pályakezdő művészjelöltre milyen megpróbáltatások várnak: a tökéletes énektechnikai felkészültség mellett egyebek közt önismeretre, önbizalom-erősítő gyakorlatokra, jó színpadi kommunikációs készségre, stb. van szüksége ahhoz, hogy az operaszínpadon képes legyen tehetsége maximumát felmutatni. Mindezt elsősorban megbízható szakmai, művészi és emberi irányítás biztosíthatja számára. De nem nélkülözheti az ifjú művész sem az időnkénti próbatétel teljesítmény- és feszültségfokozó,