Otthon a városban [antikvár]

BevezetésA jelen kötet az ELTE történelem (medievisztika) PhD-iskolája keretében 2000 májusában azonos címmel, Urbanizáció, társadalom és anyagi kultúra a késő középkori Sopronban és Pozsonyban a végrendeletek tükrében" alcímmel megvédett doktori disszertációm alapján készült. Előzményei azonban jóval korábbra nyúlnak vissza. Amikor kereken húsz esztendeje megkezdtem tanulmányaimat az ELTE középkori régészet szakán, már körvonalazódott előttem, hogy a lehetséges kutatási területek közül a városok állnak hozzám legközelebb. Ebben Kubinyi András előadásai és szemináriumai még inkább megerősítettek. Szakdolgozati témámat is azzal a szándékkal választottam meg, hogy a mindennapi élet tárgyi emlékanyagának és írásos forrásainak összevetését egy város példáján vizsgálhassam meg. így készült el A soproni polgárság anyagi kultúrája a késő középkorban" című munkám. A körülmények szerencsés alakulása folytán ebben a városban kaptam állást is, és a Soproni Múzeumban töltött közel tíz esztendő alatt mind a tárgyi, mind az írásos forrásoknak egyre szélesebb körét volt alkalmam tanulmányozni és feldolgozni.Amikor egy újabb, nagyobb lélegzetű munka témáját kellett meghatározni, szinte önként adódott, hogy a középkori Sopronról levont következtetéseket a régióban lévő másik, nagyobb és még gazdagabb levéltárral rendelkező szabad királyi város: Pozsony anyagának vizsgálatával hasonlítsam össze. Ezért vettem kézbe, írtam át és dolgoztam fel az ott vezetett, máig kiadatlan és a középkori Magyarországon szinte egyedülálló végrendeleti könyvet, amelynek gazdag bejegyzéseit immár nemcsak a mindennapi élet, hanem a családszerkezet, a demográfia, a kereskedelem és több más téma kutatásában is hasznosítani tudtam. A nyugat-magyarországi régió gazdaságáról és társadalmáról ezáltal jóval árnyaltabb képet sikerült nyernem, az anyagi kultúráról megfogalmazott megállapítások azonban alapvetően nem módosultak a soproni tapasztalataimhoz képest.Ekkor fordultam Kubinyi András javaslatára egy másik régió szabad királyi városa, Eperjes felé, ahonnan a nyugati határszél városainál jóval kevesebb testamentum maradt ugyan fenn, de a tárgyi hagyatékok felsorolása elegendő volt ahhoz, hogy a Sopronhoz és Pozsonyhoz képest kimutatható komoly különbségekre felhívják a figyelmet. Az eperjesi anyag tehát kontrasztként szolgált a másik két város vizsgálatához, ezáltal segített az egész országra jellemző tendenciá-