Ötven éves a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete [antikvár]

Martonvásár és a kutatási prioritások változása BEDŐ ZOLTÁN MTA MEZŐGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETE, MARTONVÁSÁR A magyar mezőgazdasági icutatás második világháború utáni újjászervezése során 1949-ben Martonvásáron megindult növénytermesztésünk legfontosabb növényeinek kutatása. A szűkös élelmiszerellátás miatt fontos társadalmi kérdés volt az elegendő gabona és más növényi termék előállítása, és emiatt a növénytennesztési kutatások fellendítése. A korábban eredményes nemesítő telepek egy része rossz állapotban volt, vagy a nemesítési anyag teljesen tönkrement, sok kutató külföldre távozott, valójában egy új kutató generáció kezdett el dolgozni Martonvásáron is. A sikeres kezdetet elsődlegesen a Pap Endre által létrehozott hibridkukorica nemesítése jelentette, amely Európában az első, a világon az Egyesült Államok után a második volt. Pap Endre többéves nemesítői tevékenységgel a háta mögött került Martonvásárra, ahol nemesítési anyagával Európa elsö hibridkukoricájának létrehozásával megalapozta a magyar kukoricanemesítés nemzetközi hírnevét. Az ötvenes években rajta kívül számos nagy kutató egyéniség sikeresen foglalkozott Martonvásáron a növénynemesítés és az azzal kapcsolatban álló tudományterületek művelésével. Nagy törést jelentett a magyar agrárkutatásban, hogy számos kiválósága az 1956-os magyar forradalom bukása után elhagyta az országot. Ez történt Pap Endrével is. A nemesítési anyag döntő része itthon maradt. 1957-ben Martonvásáron indult meg Európa első hibridkukorica vetőmagüzeme. A hatvanas évek elején már az ország szinte teljes területén hibridkukoricát termeltek. Ez kimagasló eredmény volt mind a szocialista táboron belül, mind nemzetközileg. Nem véletlen, hogy Hruscsovtól Fidel Castroig csaknem minden szocialista ország vezetője felkereste Martonvásárt, mely a KGST országok fő kukoricakutatási központja lett. A kutatóintézet mellett működő Kísérleti Gazdaság Vetőmag Üzeme évente legalább 10-12 ezer tonna vetőmagot állított elő és exportált elsősorban a Szovjetunióba és a Német Demokratikus Köztársaságba. A magyar mezőgazdaság igényeinek megfelelően a martonvásári kutatóintézet fő feladata az elsö két évtizedben a gabonatermelés növelése volt. A kukorica mellett legalább ilyen prioritást élvezett a búzatermesztés korszerűsítése, a géppel aratható, megdőlésellenálló, nagyobb műtrágyadózist hasznosító búzafajták előállítása. A hatvanas évek elején éppen a martonvásári intézet akkori vezetőjének, Rajki Sándornak javaslatára sikerült megoldani ezt a problémát a világhírű szovjet Bezosztaja 1 honosításával, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és Magyarország két évtizeddel a háború befejezése után ismét önellátó lett búzából. A hetvenes évek elején Martonvásár kutatási koncepcióját módosították. Erre az időszakra tehető a magyar gazdasági reform leállítása, ami mégsem tűnt el nyomtalanul. A mezőgazdaságban ugyanis egy nagyszabású termelésfejlesztési program indult el, ami az amerikai Com Production System bevezetésével, új amerikai és nyugat-európai géprendszerek.