Ötvenéves a Magyar Nemzeti Múzeum Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye [antikvár]

A Vajai Vay-kastély építéstörténet A történeti Szabolcs és Szatmár megye határán fekvő falu központjában - középkori eredetű templom mellett - áll, a XVII. század elején épült, 30x10 m-es alapterületű, alápincézett, kétemeletes, átellenes sarkain egy-egy toronnyal bővített kastély. A főépületet kontyolt nyeregtető, míg a tornyokat sátortető fedi. A téglalap alaprajzú főépület harántfalakkal négy helyiségre osztott tereit az első három szinten fiókos, illetve élkereszt dongaboltozatok fedik, mint ahogy a tornyok alsó két szintjének terei szintén boltozatosak. Az épület nyílásrendszerét, homlokzatainak vakolatarchitektúráját, valamint belső tereinek kifestését döntően a XIX. század végi romantikus (gotizáló stílusban történt) átalakítása határozta meg. A csúcsíves ablakok, a zömök pártázatokkal lezárt tornyok, a vakolatból formált hangsúlyos, ám keskeny öv- és főpárkány, valamint merev sarokarmírozás valóban egy minden ízében romantikus kastély képét vetítette elénk, melyet a keleti homlokzat első emeleti szintjén másodlagosan kialakított, felhúzható híddal felszerelt eredetileg ablakok és ajtóhoz tartozó kőkeretek-ből hevenyészve összeállított bejárati ajtó, valamint a homlokzat előtt álló, különben az 1960-ban elbontott, rámpás feljárat még inkább kihangsúlyozott. Az évtizedek során elhanyagolt kastélyt 1960-62 között az OMF (Országos Műemléki Felügyelőség) újította fel. A tervek elkészítésével Ágostházi Lászlót, míg a művészettörténeti és régészeti kutatással Krámer Mártát és Pámer Nórát bízták meg. Beavatkozásuk eredményeként az addig közismert, a XIX. század második felében kialakított és az épület homlokzatait meghatározó romantikus nyílásrendszer megszűnt. Nem kétséges, hogy az 1960-62. évi helyreállítás a XIX. század második felének romantikus nyílásai helyett az akkori, elbontott reneszánsz ablakok visszaállítását tűzte ki célul, amelynek alapját az épület északi falának második emeletén kibontott „in situ" [azaz eredeti helyén) ránk maradt, osztó nélküli, reneszánsz, profilos tagozatú kőkeretes ablak teremtette meg. A rekonstrukció során a nyílások egy részében a kutatás során előkerült, kijavított és kiegészített kőkereteket helyezték el. Azon az ablaknyílások káváinak külső felét - amelyekhez nem került elő kőkeret - lapjára állított mészkőalapokkal burkolták be. Itt az egykori könyöklő- és szemöldökpárkány, valamint a szárkövek szélességét vakolatba karcolt vonallal jelölték ki. A jelentős felületen megmaradt reneszánsz vakolatot megtartották.