Páholynyitogató [antikvár]

Részlet:"A miskolci színjátszás kezdeteiMiskolc a magyar színjátszás egyik bölcsőhelye, XIX. századi színészetünk kulcsfontosságú központja: az 1823-tól működő Miskolci Nemzeti Színház a legrégebbi múltra visszatekintő magyarországi színházi intézmény, amelynek működését a magyar színészet megteremtésétől napjaink radikális újító törekvéséig mindig markáns színházi személyiségek határozták meg.A város színházi múltja a XVIII. század derekáig nyúlik vissza: a minorita diákok ekkortól mutattak be színielőadásokat kollégiumukban. Tevékenységükről az 1750-es évektől vannak folyamatos adataink, 1766-80 között minden évben tartottak nagyszabású előadásokat. A helyszín többségében a kollégium ebédlője volt, de tudunk szabadtéri és csizmadiaszínben történt fellépésről is. Jelentőségüket mutatja, hogy azokon a város elöljárói is rendszeresen részt vettek, sőt, volt, hogy a főispáni beiktatáshoz kötődően tartottak előadást, vagy a megyegyűlés időpontját igazították a diákok fellépéséhez. Az 1790-es években pedig német társulatok is megfordultak a városban.Az első magyarországi hivatásos színtársulat a fővárosban 1790-ben Kazinczy Ferenc kezdeményezésére jött létre, amelynek egyik alapítója, majd vezetője Kelemen László volt. Az együttes támogatására Borsod vármegye is gyűjtést hirdetett, ám az hiábavalónak bizonyult, mert a társulat 1796-ban felbomlott. A magyar színészetet a pesti színjátszók helyett az erdélyi színjátszás szökkentette szárba: idősb Wesselényi Miklós, az Erdélyi Színjátszó Társaság intendánsa társulatát rendszeresen magyarországi vendégszereplésre küldte. 1800-tól Miskolc is rendszeresen vendégül látta az erdélyi színészeket."