Palóc Kalendárium 2011 [antikvár]

Palócok „Magyar miatyánk " ^y^ógrádban a magyarságé az elsőség, hi-JVjszen hetven százalékkal miénk a több-Jr^lség. így tehát társadalmi és kulturális téren is vezetünk. A megye közepe: Nagy-szécsény és Salgótarján vidéke a legtipikusabb palócság hazája. Megjárjuk hát itt a kedves községeket, elbeszélgetünk tisztességtudó, igaz lelkű, munkás népével. Benézünk Salgótarjánba, a kis faluból amerikai méretű gyárteleppé lendült községbe, elmegyünk a hatalmas vár romtömbjével koronázott Fülekre, ahol valamikor magas kőkerítések alatt mély árkok, erős karózások vagyis palánkfák állottak heves ostromokat, s ahol most nagy csöndesség honol Ebben a megyében utunk felső határa az a vonal, amelyet a térképen Balassagyarmattól, Mikszáth-falván át Losoncig húzunk. Benézünk Losoncra, a Felvidék egyik legforgalmasabb magyar városába, mely mint a nemzeti szellem védőbástyája állott meg a nemzeti kötelességek teljesítésében E szép megyében született Madách Imre, Lisznyay Kálmán; innen származott el Werbőczy István, innen a nagy Mikszáth Kálmán, aki ennek a népnek szentelte A jó palócok című kötetét, melynek bája, csillogó humora, pompás sok megfigyelése nemcsak szerzője nevének hírét alapozta meg, hanem a palócoknak is egyszerre népszerűséget szerzett. A megye felső részének tótsága, a szomszédos németség kulturája természetesen nem kerülte el a figyelmünket, tudjuk, hogy azok hatással voltak egy s más dologra, de népművészetünk magyarosságával, annak eredetiségével nem bírtak soha. Nógrádból átmegyünk Gömör-Kishontba, ahogy az ottaniak mondják: Kis-Magyarországba. Azért Kis-Magyarország, mert szerintük, ami kincs, e hazában elszórva van, azt e megyében mind együtt lelhetjük. A magyar PK —¦ ni mm szabadságharc hős, haláltmegvető vörös-sip-kás vitézeit itt toborozták, aminthogy százbér-cű Gömör megyét legnagyobbrészt őseredetű magyar nép lakja ma is. Németek egyedül fent Dobsinán vannak. A tótok, mint általában földszegényebb nemzetiségeink: a bércekkel borított vidékeken laknak már a honfoglalás óta. Noha a megyének egy járása sincs, amelyben tisztán csak magyarok laknának, mégis kétségtelen, hogy itt is a magyarság dominál és itt is magyar népművészetről beszélhetünk. Ebben a megyében szólította Mátyás király kapálóversenyre a megye urait, hogy tanulják megbecsülni a munkásnépet. Ez a megye vallja magáénak Czinka Pannát; Tóth Ede népszínműveit ennek a megyének festői népe inspirálta. Régi szólás szerint: Rimaszombaton végződik a magyar Miatyánk. Északra mer tótok laknak a Rimaszombattól Rozsnyóig húzott vonaltól Örömmel indulunk az igazán magyar Heves vármegyébe, ahol a magyarul nemtudók száma még az ezret sem haladja meg, ami az egész országban egyedülálló jelenség. Ellátogatunk oda, „hol a Mátra ölén epedőn szól gyakran a pásztori síp." A szöges buzogányhoz hasonló megyének azonban csak északi, a hegyes részét látogatjuk meg. E megye a Felföld és Alföld érintkezése; a hatalmas róna itt ér a bércek lába alá. E megyében megjárjuk a vulkáni eredetű Mátrának törzsökös magyar vidékeit, azokat a boldog vidékeket, ahol az élő ősmagyar szellem magyarrá is formált át ellenállhatlan erővel mindent: nyelvben, viseletben és erkölcsökben A hirtelen felszökkenő Mátra hatalmas tömege között messzire kísért el bennünket a kékelő Kékes csúcsa. Mabnyai Dezső