Pannon világ csodái [antikvár]

Pannónia a valamikori Római Birodalom egyik jelentős provinciája volt. Északról és keletről a Duna, nyugatról a Noricum tartomány határolta, déli határa mintegy 30-50 km-nyire délre húzódott a Száva folyótól. Területe a mai Kelet-Ausztriát és Észak-Szlovéniát, valamint a Kárpát-medence délnyugati részét, Magyarország nyugati felét (a Dunántúlt), Észak-Horvátországot, Észak-Szerbiának egy részét (a Macsói körzetet és a Vajdaság szerémségi körzetét), valamint Bosznia-Hercegovina északon lévő darabját foglalta magába. Az i. e. 1. századig a rómaiak nem foglalkoztak "a pannonok földjével". Barbárnak, civilizálatlannak írják le a vidéket a római szerzők. Pontos földrajzi képét illetően is rengeteget tévedtek, a területet övező érdektelenség miatt. Úgy képzelték például, hogy a Duna egyik ága az Adriai-tengerbe, a másik a Fekete-tengerbe ömlik. Csak az i. e. 1. századra kezdett Pannónia a rómaiak számára s fontossá válni, a térségbe irányuló fokozódó kereskedelem következtében. Pannónia ugyanis szárazföldi hidat képzett a Balkán és Itália között, illetve itt húzódott az ókor egyik fontos kereskedelmi útvonala, a borostyánút. A néhai Pannónia földrajzi szempontból mára már igen tagolttá vált. Albumunk elsősorban építészeti szempontból igyekszik ezekről a területekről összefoglaló képet adni.