Pannonhalma [antikvár]

A BENCÉS FŐAPÁTSÁG Pannónia szent hegyén Géza fejedelem alapította Magyarország legrégibb latin szertartású monostorát. A nyugati egyházban ekkor virágkorát élte a nursiai Szent Benedek alapította szerzetesség, a bencés rend. Hazánkba is Szent Bendek fiai jöttek elsőnek, hogy a magyar nép térítői és tanítói legyenek. Szent Benedek (480k. - 547) Reguláját, szerzetes-szabályzatát a maga monostora, Monté Cassino számára írta, a következő századokban ezt a Regulát követték a krisztusi hitre tért népek között létrejött szerzetesközösségek százai. II. János Pál szavaival „ez a szerzetesség hozta létre az új Európa összetartó erejét". A Regula szerint a szerzetesek az apát vezetése alatt élik közösségi életüket, amelyet az engedelmesség erénye épít fel hierarchikus rendben. Ebben a rendben fontos szerepet töltenek be a gyermekek és a fiatalok, a gyengék, a betegek és az öregek. A bencés közösségek napját a közös imádság, a zsolozsma végzése szövi át. Ugyanolyan fontos a minden tag saját ereje szerint végzett munka a házban, a műhelyekben és a földeken. S mindehhez harmadikként a napi több órán át tartó, különböző formájú olvasás járul. A Regula ezen jellemzőjét foglalja össze az „Ora et labora!", az „Imádkozzál és dolgozzál!" jelszó. Erre az életformára fogadalommal kötelezik el magukat a szerzetesek, amelyben egész életükre állhatatosságot, engedelmességet és a szerzetesi erkölcsök gyakorlását ígérik Isten színe előtt. Ez a röviden felvázolt benedeki életforma tette lehetővé, hogy a korai középkortól kezdődően a bencés monostorok nem csupán a vallásos élet központjai, a hittérítő munka kiindulópontjai lettek, hanem kulturális