Pannonhalma [antikvár]

Béla király névtelen jegyzője alighanem saját élményeit rögzítette, amikor a honfoglalók útjáról beszámolva feljegyezte, hogy Árpád és vitézei Szent Márton hegye mellett tábort ütöttek, mind maguk, mindpedig állataik ittak Sabaria forrásából, amely a mai Pándzsa-ér táplálója. Fölmentek a hegyre és látva Pannónia földjének szépségét, nagyon örvendeztek. A Bakonynak a Dunára ereszkedő végső nyúlványait Anonymus ottjártakor még zárt erdők boríthatták, a Sashegy, a Rézhegy, az écsi dombok alatt azonban már akkor is a gyümölcsösökkel, szőlőkkel körített szántók között falvak húzódtak meg: Écs, Nyúl, Ravazd, Varsány, Táp, Nyalka egykorúak a kolostorral. Az első bencés telepesek rendi hagyományaikhoz híven messzetekintő magaslaton kezdték építeni az ezredfordulón kolostorukat. A 278 m magas dombról minden irányba szép kilátás nyílik: a szelíd dombok mögött dél felé a Bakony erdős foltjai sötétlenek, északra pedig szinte végeláthatatlan síkság terpeszkedik, csak egészen tiszta időben látszanak a síkságot koszorúzó Kárpátok magaslatai. A táj változatos szépsége nemcsak Anonymust ragadta meg, hanem az előkerült leletek tanúsága szerint már az őskor embere is tanyát ütött itt.