Pannonhalma [antikvár]

A pannonhalmi monostor az egyetlen magyar műemlék, amely ezer éven keresztül - ha némi megszakításokkal is - mindig lakott épület volt. Igaz, nem mindig szerzetesek lakták, a katonaság is tartotta megszállva. Az apátságot Géza fejedelem alapította, és idegenből hozott bencés szerzetesekkel népesítette be, hogy a népet kereszténységre térítsék, a vallásos életre oktassák, továbbá, hogy a kultúra és a tudomány terjesztői legyenek. 1001-ben Szent István király megerősítette az alapítást, befejezte a templom építését és a somogyi pogány Koppány leverésével felszabadult birtok egy részét a pannonhalmi apátságnak ajándékozta. Az adományozást még abban az évben kiállított kiváltságos levélben (alapítólevélben) rögzítették. A Géza fejedelem korabeli kolostor csak töredéke volt a mainak, de az évszázadok folyamán egyre jobban növekedett, bár sok viszontagságon kellett átmennie, sok pusztítást kellett átvészelnie. A kolostor ezek ellenére is mindig újjáépült, bővült, míg végül is kialakult a XX. század eleji forma, a bástyákkal, tornyokkal díszített, várszerű Pannonhalma.