Pannonhalma négy évszázad képein [antikvár]

Örömmel írok bevezető szavakat, Kedves Olvasó, ehhez a szép kötethez, amelyet a kezében tart, s ebben a néhány sorban ezt az örömömet szeretném önnel megosztani. Örülök, mint mindannyiszor, ha egy szép könyvet veszek a kezembe, amikor az olvasnivaló mellett szemet gyönyörködtetőek az ábrázolások is. Örülök, hogy ez a szép könyv Pannonhalmának állít emléket; monostoromnak, az „ Úr szolgálata azon iskolájának", amelyben magam is élek és szolgálok. Annak a szerzetes intézménynek, amely néhány éven belül millenniumát ünnepli, s amely éppen ezekben az években újul meg ismét, mint annyiszor a történelme folyamán. Ezen a hegyen, ezek között a falak között járt már Szent István királyunk, majd őt követően annyi uralkodónk; ezeken a köveken lépdeltek szent életű szerzetes elődeim, s a török ellen Magyarország megmaradt részeit védelmező katonák, jártak itt zarándokok és kirándulók, sok olyan fiatal, akit a tudásvágy hozott ide, kezdve Boldog Mór későbbi pécsi püspökön egészen gimnáziumunk mostani elsős diákjaiig. A Szent István építette falakból már nem áll semmi, de egy-egy kő még itt van az ő korából; de ha azokat nem ismernénk is fel már, áll a Hegy, a Szent Hegy, Pannóniának Szent Hegye megingathatatlanul, s hordozza tetején a magyarság ősi szentélyét. Ami változatlanul élte át a századokat a Hegyen, az a tatárjárást megelőzően épült templomunk, Szent Márton bazilikája. E köré a középpont köré építette minden kor a maga hozzájárulását, a maga stílusában: kései gótnak, reneszánsznak, barokknak, klasszicistának, s a vedutatörténet keretein túlmenően századunk harmincas éveinek római stílusában, modernnek. Eköré a templomközpont köré épült az a szemmel nem látható épület - nélküle nem maradt volna fenn változatlanul változva a kőtemplom sem ugyanúgy megváltoztathatatlanul és minden korban újként, modernül, amelyet Szent Benedeknek, Európa megalkotójának és védőszentjének Regulája épít a lelkekben. Hazánk e felé az Európa felé indult el. Az ősi, de mindig új krisztusi eszmény szolgálatában élednek újra a legkülönbözőbb színezetű szerzetesközösségek. Ebben a múlt büszkeségét és terhét hordozó korban, a jövőt aggódva, de bizalommal kémlelő olvasónak örömmel ajánlom ezt a könyvet: lássa meg benne annak a Rendnek egy jelét, amely létrehozta, megőrizte, és - hisszük - új ezredévre megőrzi Pannonhalma köveit és a lelkekben ennek a monostornak a tanítását.