Pannonhalma település élete egy közel kétszáz éves napló tükrében [antikvár]

Jézus Krisztus megtestesülésének, kereszténységünk 2000. jubileumi esztendejében, mely egyúttal a magyar millennium éve is, az egykori Győrszentmárton község a Főapátsággal, Pannonhalma néven várossá lett. Ez az örvendetes fejlődés és elismerés még inkább arra kötelezi az új város lakóit, hogy saját múltját, a falu és az apátság közös múltját megismerje. A tudás helyes és igaz önazonosságra tanít, amelynek napi megélése és megőrzése a közösség megmaradásának és bontakozó életének feltétele. Barbély Asztrik egykori szentmártoni plébános naplója csupán egy keskeny rés az ablakon, amelyen át a múlt egy része felvillan és ismertté lesz. Az akkori, immár majdnem kétszáz évvel korábban élt plébános, lelkipásztor szemével látjuk az életet. Talán első olvasásra távolinak tűnik ez az élet. Egy letűnt és örökre elmúlt kor eseményei és gondjai tárulnak elénk. Ha figyelmesebben és a gondok gyökerét is keresve olvasunk, rá kell jönnünk, hogy más kor, más emberéről és közösségéről szólnak a történetek, de az ember a maga megoldatlan kérdéseivel, egyéni és közösségben megélt örömeivel és szenvedéseivel, erényeivel és bűneivel ugyanaz maradt. A naplóból sokrétű ismeretanyag tárul elénk, amely gazdagíthatja városunk múltjának ismeretét, ösztönzést adhat a jelen és a jövő formálására. Minden ismeret, minden részlet hozzájárul az egyre inkább kibontakozó képhez, amelyet városunkról rajzolhatunk. Reményeink szerint teljesebb városmúltat feltáró munka lesz Ábrahám Imre Pannonhalma monográfiája. Amikor tisztelettel adózunk Barbély Asztrik szentmártoni plébános és rendtársunk emlékének és munkásságának, megköszönöm Sólymos Szilveszter atya jelen munkáját is.