Pápai könyvtárak a századfordulón [antikvár]

MINDENEKELŐTT dolgozatom címét és a témaválasztást indokolom meg: „Pápai könyvtárak a századfordulón99 - ez tartalmilag egyszerre többet és kevesebbet is jelent, mint amit első olvasásra sejtetni enged. Többet, mert nem csupán a vizsgált korszakban mutatja be a kiválasztott gyűjtemények sorsát, hanem minden esetben rövid, de átfogó könyvtártörténetet próbál fölvázolni, és kevesebb, mert az adott korszakon belül nem foglalkozik minden részlettel: inkább csak durva vonalakkal rajzolt vázlatot ad arról, hogy az egyes pápai bibliotékák milyen állományi feltételekkel szolgálták ki az adott történelmi kor meghatározott társadalmi-szociológiai helyzetben élő olvasóit. A téma önként adta magát, hiszen az egyik legnagyobb múltú pápai intézményben, a Református Kollégium Könyvtárában dolgozom és a különféle források közelsége felkínálta azt a lehetőséget, hogy a város egykori könyvtárairól valamiféle összefoglaló felmérést készítsek. Ezt a témát jónak találta boldog emlékű Fülöp Géza tanár úr is és arra bíztatott, hogy egyetemi diplomamunkának dolgozzam ki. Már konzultáltunk is az elvégzendő feladatokról, amikor ő váratlanul el hunyt, Úgy gondoltam, kötelességem a megkezdett témát továbbvinni és kidolgozni, ezért ezt a művet az ő emlékének is ajánlom. Egyúttal megköszönöm Szelle Béla tanár úrnak, hogy átvállalta a konzultációval járó feladatokat és tanácsaival segített a munka során. Dolgozatom műfaját jobb híján az „intézményi körkép", vagy „könyvtári körkép" fogalmával lehetne legpontosabban meghatározni. Ennek újszerűségét talán a vizsgálódás szemléletmódja jelentheti: egy adott földrajzi egységen (Pápa város közigazgatási határain) belül, egy adott korban (nagyjából az 1867 és 1918 közötti időintervallumban), egy, a helyi sajátosságok és a történelmi korszak által determinált társadalomban, annak különböző szintjein mely könyvtárak, milyen félté telek közepette, mekkora és milyen összetételű állománnyal működtek.