Parasztmozgalmak Zala megyében a XIX. század első felében [antikvár]

1. Fekvése a legszebbek és legkellemesebbek közül való; el van látva részben erdőkben gazdag hegyekkel és termékeny dombokkal, részben pedig csábító síkságokkal, s a halakban bővelkedő Balatonnal, sokféle hasznos folyóvízzel és gyógyforrással. Az itt termő bor többnyire kitűnő. A föld dúsan termi a gabonát és a gyümölcsöt, erdőségei bőkezűen ellátják a lakosságot mindenféle vaddal és fával. Az állattenyésztést hasonló erősen űzik, és sok mézet és viaszt termelnek. Földjét az oly sokféleképpen hasznos Balaton mellett a Dráva, Mura és Zala folyók áztatják.'' 1780-ban, Karl Gottlieb Windisch, a hazai felvilágosodás tudós honismertetője így, ezekkel az elragadtatott szavakkal írja le Zala megyét. Másfél évtizeddel később Vály András már magyarul dicséri Zalát: kellemetes vidékjét", hegyekkel váltakozó térségeit", egészséges levegőjét, bőven termő borát, búzáját, fáját. S további 4 évtized múltán, 1836-ban a reformkor nagy magyar statisztikusa, Fényes Elek is ezt a szelíd bájú vidéket idézi Zala megyéről szóló leírásának bevezető soraiban. A megye 7/8 része kisebb nagyobb hegyekkel, szelíd bortermő dombokkal boríttatik, melyek közt számtalan, majd szűk, majd tágas völgyek nyílnak meg." származik.