Párizs [antikvár]

Előszó Szép ámulások szent városa" Az egyetlen biztos pont mindenkor a calvados volt. Természetesen azért a calvados, mert Ravic doktor is azt kér, már A diadalív árnyékában hetedik oldalán, amikor az ismeretlen nőt meghívja egy sofőrkocsmába. Ravic doktor pozitív hős, s mint ilyennek, nagyon jó ízlése van. Kér is mindjárt még kettőt, ráadásul duplát. Mégis, a nő épp beugrani készült a Szajnába a Pont de 1'Almáról, ilyenkor határozottan jót tesz egy kis almapálinka. Ravic tán még abszintot is kérhetett volna, én már nem, valamikor betiltották. A 19. század végén roppantul kedvelték a muse verte-et, fée verte-et, „zöld múzsá"-t, „zöld tün-dér"-t, mélyen meg tudom érteni. Egy pohár absinthe-ból levezethető az impresszionizmus, kettőből a szimbolizmus, háromból a szürrealizmus, négyből négy után az ital színéhez addigra már meglepően hasonlóvá vált abszintivó vezethető - el. Itthon azért volt belőle két üveggel, az egyik hatvan-, a másik nyolcvanfokos; a hatvanfokosat Franciaországban palackozták, akkor most mégsem tiltották be? Ezek a fontos kérdések, meg esetleg az olyanok, amilyet, mondjuk, Verlaine kérdez: „Mit keresek én e világban?" Kedves Olvasóm, ha nem ittál volna még calvadost, normandiai almapálinkát, feltétlen pótold ezt a hiányosságot! Ha pedig szerencséltetted volna már magad ebben az élvezetben, emlékezz vissza rá, s amennyiben van rá módod, ismételd meg ezt a szertartást - valamely hnom ital elfogyasztásának mindig szertartásnak kellene lennie. S ha már megszólítottalak, amit még sokszor fogok tenni e könyvben, hadd kérjek Tőled rögtön itt az elején elnézést i A hármas jelszó sok helyütt látható 7