Pécs a sokszínű város [antikvár]

PÉCS AZ IDŐ SODRÁSÁBAN Az évezredes múltat magáénak tudó Pécs 2010-ben - az album megjelenésének évében -egyike a három városnak, melyek egy évig hivatalosan is viselhetik az Európa Kulturális Fővárosa címet. A rang nagy megtiszteltetés, noha voltaképpen a városlakók szellemisége, a hagyományok tisztelete s a más kultúrák iránti nyitottság teszi a pécsieket „fővárosivá". A Mecsek lábainál elterülő, kétezer éves városba látogatókat gyorsan elbűvöli az a sokszínűség, mely egyedivé varázsolja Pécs hangulatát. Elegendő egy séta a belvárosban vagy egy túra a környező hegyekben, egy remek sütemény valamelyik cukrászda teraszán, egy pohár kiváló bor a helyi vendéglök egyikében, pár múzeum bejárása, vagy egy koncert, egy színdarab katarzisa, és észrevétlenül pécsivé válhat bárki. Az évezredek során itt élt népek alakították Pécs arculatát utánozhatatlanná. A várost és polgárait a történelem viharai nem kímélték. Mindig akadtak azonban betelepülők, akik magukkal hozták szokásaikat, a helyiek kultúráját pedig a saját igényeik szerint formálták otthonossá. Minderre a Széchenyi téren álló Gázi Kászim dzsámija a legérzékletesebb példa, hiszen a muzulmánok egy keresztény templom köveiből építették fel, ma viszont a török építészet stílusjegyeit megtartva katolikus templomként működik. Kupoláján a kereszt és a félhold is megtalálható, ami egyedülállóvá teszi az egész világon. Egy mai keletű legenda szerint a terrorizmus elleni harc szószólójaként ismert közelmúltbeli amerikai elnök is rácsodálkozott erre a tényre, amikor egy Pécsről szóló könyvet kapott ajándékba, melynek címlapján a dzsámi látható. A KEZDETEK KEZDETE A Pécshez tartozó 277 méter magas Makár-hegyen a régészek egy körülbelül hatezer éves új-kőkori település nyomait tárták fel. A vonaldíszes kultúra népe lakta ezt a kiemelkedést, mely a mai város egyik előkelő lakónegyede. A néhány éve még szőlőültetvényeiről nevezetes helyet feltehetően Makár János huszárezredesröl nevezték el, aki 1686. október 22-én, Pécs török megszállás alóli felszabadulása során hősiesen küzdött csapatai élén. Érdekesség, hogy a legnépszerűbb, legszebb pécsi vers megtalálására indított szavazáson Meliorisz Béla Makár-hegyi versek című alkotása kapta a legtöbb szavazatot. Talán nem csak Pécsett, hanem a pécsi szívekben is különleges helyet foglal el ez a szelíd kiemelkedés. A réz- és vasművesség nyomaira a mai Jakab-hegyen bukkantak a múlt emlékeinek kutatói. Az itt talált földsánccal körülvett település lehetett a környék első kereskedelmi központja. A korábbi tudományos álláspont szerint a földvárat a kelták hozták létre, napjainkban azonban terjed az a nézet, hogy már korábban is állt, és a hallstatti kultúra népe építette. A hat-nyolc méter magasságot is elérő sáncokat Kr. e. 750 körül emelhették. Kr. e. 350 táján a kelták vették birtokba, s fekvésének köszönhetően a római időkig királysági központ lehetett. A földvár területén közel háromszáz halomsír rejtőzhet, az erdő fái között felismerhetők a kő sírkamrák halmai. A sáncok felmérése az 1970-es években történt meg, az itt napvilágra került leletek a pécsi Régészeti Múzeumot gazdagították. Amikor a rómaiak a Krisztus születése körüli években a térségbe érkeztek, őslakosként a keltákat hódították meg, bár előttük illír lakosság is élt itt. A város római kori nevét a keltáknak tulajdonítják a nyelvészek. Sopianae Diocletianus császár uralkodása alatt lett Valéria tartomány székhelye. A latin többes számú alak a kelta sop, vagyis mocsár szóból eredhet, mely jelzi, hogy a dél felől vizenyős helyekkel tarkított vidéken több kisebb település létezhetett. A rómaiak viszonylagos békében éltek a környékbeli népekkel. A közélet központja feltételezések szerint a mai Jókai és Rákóczi út által határolt területen volt. 2008-ban a két út kereszteződésétől délnyugatra egy tekintélyes méretű, IV. századi épület falmaradványai kerültek felszínre. A valaha valószínűleg bazilikaként használt építményt a környező házak, közintézmények miatt nem lehet teljes egészében feltárni, de méretei miatt így is nyilvánvaló, hogy jelentős szerepet töltött be a római népesség életében. Sopianae IV. századi ókeresztény temetőjét 2000-ben vette fel a kultúrtörténeti értékek listájára az UNESCO Világörökségi Bizottsága. A kiállításoknak és előadásoknak is helyet