Pécs [antikvár]

Tudom, hogy Pécs gyönyörű város, mégis mindig meglepődöm kicsit - persze jól esik -, amikor valaki azt mondja, hogy a lakóhelyén kívül itt szeretne élni, ha választhatna magának várost. Valóban, Pécs nem túl nagy és nem túl kicsi, megvan benne mindaz, amit a huszonegyedik század komfortja jelent, ugyanakkor mentes a nagyvárosok állandósult gondjaitól, az örökös dugóktól, a szennytől, a szmogtól. Egyszóval: Pécs élhető város, sőt a város szülötte, Csorba Győző szavait kölcsönözve "nekem a város mindörökre". Mit lehet ajánlani pár sorban az ide látogatónak? Talán a mediterrán hangulatot, amely nyáron Itáliába varázsol? A Mecsek lankáin érlelődő szőlőt, melyből a táj különleges bora, a Cirfandli terem? Vagy a római kor ránk hagyott számtalan emlékét, közte a világörökség részévé vált ókeresztény temető együttest? A Zsolnay teremtette, világhírűvé vált ipart, melynek neve összekapcsolódott a városéval? Az egyetemet, amely több, mint harmincezer hallgatójával ma jelenti az ipart, a tudásipart? Netán a fesztiválokat, amelyek tavasztól őszig szinte az utcákon és a tereken zajlanak a kultúra legszélesebb kínálatával? Mindez - és még sok más - együtt Pécs, amelynek minden szépségét megismerni az itt élőknek is hosszú évekbe telik.