Pécs [antikvár]

A Pécs felé közeledő utast már messziről köszönti a Mecsek nagyszerű panorámája. Először a Jakabhegy, a Misina és a Tubes erdőkoszorúzta, felhőkbenyúló csúcsa tűnik fel a látóhatár szélén, majd a Makár- és az Aranyhegy szőlővel borított, lágyvonalú lejtője egészíti ki és a Havihegy fehér mészkőtömbje formálja teljessé a kedves képet. a festői látvány önkéntelenül Goethe szavait juttatja eszünkbe, melyeket egy német város hasonló környezetére mondott: "Ezen a helyen városnak kellett születnie!" Valóban így van. a Mecsek nemcsak gazdag díszítésű keretet ad a város képéhez, hanem már évezredekkel ezelőtt is az emberi élet feltételeit hordozta. a mészkő barlangjai menedéket, az erdő gyümölcsöt és vadat, a síkságon tavakká szélesedő patakok vize halat adott a gyűjtögető, majd a vadászó-halászó ember számára. Később pedig, amikor az ember elhagyta barlangszállását, a hegyről levonult a síkságra, melynek termékeny földjén tudatosan termelte meg kenyerét, a Mecsek adott követ és fát, hogy állandó lakását felépítse. Azután vizet adott a Mecsek, mely meghajtotta a malom kerekét, hogy az ember munkáján könnyítsen. Legvégül az ölét tárta fel a hegy; mélyének gazdag kincse, a kőszén nyitott új lehetőséget a fejlődés számára...