Pécs [antikvár]

Pécsről szokás azt mondani, hogy "kétezer éves város". Ez a mondás igaz is, nem is. Igaz, mert már kétezer éve bizonyíthatóan városias település volt; nem igaz, mert nem tudta folyamatosan megőrizni városias jellegét. Kétségtelen tény, hogy az ember több mint kétezer évvel ezelőtt telepedett meg a Mecsek alján. Haas Mihály 1845-ben így írt erről: "Pécs első alapítása az ősidők homályába vész. Hegytövében gyönyörű fekvése, legjobb vízzel bővelkedő számos forrásai, bőtermékű vidéke és kellemetes éghajlata igen hihetővé, sőt bizonyossá teszik már időszámozásunk előtti létezését." Pécsről sokan írtak. Írók, költők, utazók egyaránt lelkes hangon emlékeztek meg a városról. A színes, hangulatos beszámolókból sohasem maradt ki a Mecsek, mely a várost a hideg szelek ellen védi, ahol csodálatos ízű szőlő s gyümölcs terem, melyről lepillantva a háztetők fölött be lehet tekinteni a szűk utcákba, kis udvarokba. Ugyanakkor a városból is csaknem mindenhonnét látszik a Mecsek egy-egy részlete, a sötétzöld fenyvesek, tölgyesek, szőlők, s gyümölcsösök.