Pécs köztéri szobrai [antikvár]

Bevezető A történelmi, építészeti és művészeti emlékekben bővelkedő Pécs közterületein lévő szobrászati alkotások - szobrok, épületplasztikák, emlékművek, emléktáblák - bemutatását tartalmazza a könyv. Jelen teljességre törekvő felmérés a múltnak különböző mélységű rétegeibe enged bepillantást egy speciális művészeti terület olykor igen csak szerény, többnyire azonban nem is oly csekély, sőt némely esetben kifejezetten magas művészi rangú alkotásainak segítségével. Kedvező fekvése miatt már ősidőktől jelentős emberi település volt a Mecsek hegység déli fekvésű, lankás domboldala. A rómaiak idején Pannónia Valéria tartomány székhelye és Sopianae a város neve. Egy újabb elmélet szerint a város római kori nevét már az 5. század elején felváltotta az öt szakrális építményre utaló, ad quinque basiUcas elnevezés. Mint Quinque Basilicae, Quinque Ecclesiae, az öt templom városaként szerepel a középkori okleveles emlékekben. Ez maradt fenn a német Fünfkirchen tükörváltozatában is. A mai magyar Pécs városnév egyébként a 13. századtól használatos. Az első eredeti oklevélből való adat 1297-ből mint Peech, híven tükrözi a mai hangalakot. A szerb Pécüj és a horvát Pécuh a Pécs városnév kései, török korból való átvételei. A római kereszténység 2-4. századi igen jelentős művészi értékű kultikus emlékei a székesegyháztól délre eső területen feltárt temetkezési helyek, a jórészt festett ókeresztény sírkamrák. Az I. számú Péter-Pál sírkamrát, 1780-1782-ben Koller József kanonok fedezte fel és kutatta először. Eddig már 24-et tártak fel. További sírépítményeket, így a Cella trichorát 1922-ben Szőnyi Ottó és Möller István tárta fel, a Cella septichorát Gosztonyi Gyula 1938-1940-ben fedezte fel, melynek teljes feltárására 2005-2006-ban Visy Zsoh vezetésével került sor. 2010-ben Tóth Zsolt régész az egykori Rózsakert területén újabb Cella septichora alapjaira bukkant. A Szent István tér alsó részén, az egykori kaszkád helyén Fülep Ferenc 1975-1976-ban fedezte fel a 4. század végéből származó Ókeresztény Mauzóleumot. A festett sírkamra keleti helyiségében volt a pogány motívumokkal - évszak ábrázolással, akroterion-maszkokkal - díszített márvány szarkofág. A sírkamra megmaradt festményei a Péter-Pál sírkamra falképeivel mutatnak rokonságot. A 9. században befejeződött a vándorló, nomád magyarság végleges letelepedése a Kárpát-medencében. Röviddel a magyar államalapítás és a kereszténység felvétele után, Szent István, az első magyar király 10ü9-ben püspökséget alapított Pécsett. Ali. században a püspökvárosban nagy építkezések kezdődtek. A legjelentősebb kétségtelenül a székesegyház építése volt, mely egy korábbi, itt lévő templom maradványaira települt. A románkori négytornyos bazilika ma már azonban csak alaprajzában, alapfalaiban, az altemplom-hajószentély hármas rendszerében és négytornyos jellegében őrzi eredeti állapotát. Gazdag 12. századból származó szobrászati emlékei, ha töredékesen is, de átvészelték a vérzivataros századokat. A két altemplomi lejárat domborművei: a teremtés napjai, a bűnbeesés, illetve Sámson története. Krisztus születése, a pásztorok imádása, a napkeleti bölcsek, a betlehemi gyermekgyilkosság, a menekülés Egyiptomba, a bevonulás Jeruzsálembe, az utolsó vacsora, valamint további alakos és ornamentális - növényi és geometrikus - faragványok az országba messze kisugárzó „Pécsi Műhely" egyetemes jelentőségű plasztikai tevékenységé-