Pécsi jogászprofesszorok emlékezete (1923-2008) [antikvár]

Tisztelt Olvasó! A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara az 1912-ben Pozsonyban megalapított, majd az I. Világháborút követően Pécsre költözött Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem kebelében kezdte meg tevékenységét az 1923. év őszén. Az éppen mögöttünk hagyott 85 esztendő az európai, de a hazai felsőoktatás történetéhez képest is rövid, ám nehézségekben, de sikerekben is gazdag időszak. A Kar 1923-ban tizenegy egyetemi nyilvános rendes tanár kinevezésével kezdte meg az oktatást, meglehetősen szerény elhelyezési körülmények között. Az első tanévre felvett hallgatók létszáma nem érte el a kétszázat. Napjainkra - elsősorban az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett fejlődés hatására - a mintegy ötezer hallgató oktatásáról közel száz kollégánk gondoskodik. A Kar két önálló, a közelmúltban felújított épülettel rendelkezik, korszerű informatikai rendszer és könyvtár áll az oktatók és hallgatók rendelkezésére. Noha nem a rendszerint megünnepelt kerek évfordulóról van szó, úgy véltük, hogy a 85. születésnap megfelelő alkalmat teremt a visszatekintésre. Ennek talán kevéssé szokványos formáját választottuk, amelynek eredményét az Olvasó most kezében tartja. Amint azt Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter 1923. október 14. napján a pécsi egyetem ünnepélyes megnyitásakor megtartott beszédében hangsúlyozta, a sikeres egyetemi oktatásnak belső előfeltétele az igazi tudományos szellem. E szellemiséget elsősorban a Kar mindenkori professzorai teremtik, akik koruk meghatározó tudósai, mértékadó, közmegbecsülést kivívott oktató személyiségei. Az elmúlt 85 esztendő bővelkedik jelentős pécsi professzorokban, akiknek tudományos teljesítménye és az egyetemi oktatás ügye iránti elkötelezettsége az alapja mai működésünknek. Munkásságuk elemzése, tudományos eredményeik mind mélyebb feltárása az utódok állandó és hasznos kötelessége. Kötetünk e munkának újabb eredménye, amely a Kar elhunyt professzorainak tudományos és egyetemi oktatói munkásságát igyekszik bemutatni. Teljességre nem törekedhettünk, ezért fiatal, tudományos pályájukat a közelmúltban megkezdett kollégákat kértük arra, hogy az általuk választott pécsi professzor tudományos portréját rajzolják fel. Minden bizonnyal izgalmas szellemi kalandot jelent majd az Olvasónak, ha megismeri, hogy az ifjú generáció milyen kontúrokkal, hangsúlyokkal, árnyékkal és fényekkel vázolta fel a tudósi portrékat, de meggyőződésünk szerint új tudományos eredményekkel is találkozhat. Azzal ajánlom kötetünket az Olvasó megtisztelő figyelmébe, hogy antológiánk nemcsak a rendkívül gazdag pécsi egyetemtörténeti kutatások egyik darabja, hanem nagyszerű elődeink fáradozásai eredményeinek bemutatásával új jogtudományos ismeretek forrása is! Pécs, 2008. augusztus 26. Berke Gyula dékán