Pedagógus krónika [antikvár]

Köszöntő(részlet Tóth Árpád verséből)"Jó iskolánk! még sok - sok ötven évetÉrj meg, virulj, légy fénylő, tiszta,nagy. Köved közt lüktessen az ifjú élet,Ezer meleg szív, ezer büszke agy,Nemes tanárok, sok nemes tanítvány.Hírét növeljék e tisztes falak - ,S ne álljon meg közöttük soha hitvány,S ne rontsa fényük soha rút salak"!Tantestületünk nemes feladatra vállalkozott: intézményünk 50 éves jubileuma alkalmából emlékezünk az itt eltöltött évekre. A lapokon egymást soha nem ismerő kollégák, vagy azonos időben együtt munkálkodó pedagógusok, esetleg tanár - diák kapcsolatból kollégákká váló nevelők találkozhatnak egymással.Mint apró téglák az épületet, úgy építik fel közös emlékeink iskolánk szellemi hagyatékát.Vallomást teszünk arról, miért olyan lélekemelő, szépséges a mi hivatásunk.Gárdonyival együtt hisszük, mi is lámpások lehetünk! Hisszük, hogy az emberi szónak még mindig értéke van; hogy a szeretetből fakadó szigor és következetesség utólag megbocsáttatik.Hisszük, hogy az iskola - a szülői ház, az otthon mellett - a legfontosabb hely lehet, ha jól működik, ha értéket, értelmet közvetít. Ha betölti azt a szerepét, hogy megtanít gondolkodni, vitatkozni, harcolni magamért, de másokért is. Ha elszámolunk ezzel az ötven esztendővel, felvetődik a kérdés: mit adott ez az iskola nemzetünknek?