Pedagógusok arcképcsarnoka 2006 [antikvár]

Előszósorozatunk ötödik kötetéhezTisztelettel és szeretettel adjuk közre kedves olvasóinknak a Pedagógusok arcképcsarnoka újabb kötetét, amelybe 85 arcképvázlatot foglaltunk bele önkéntes szerzökjóvoltából. Legelőbb nekik mondunk köszönetet ellenszolgáltatás nélkül vállalt, önzetlen munkájukért. Elégedettséggel tölt el bennünket, hogy hagyományfeltáró és értékmentő tevékenységünket egyre többen ismerik és támogatják.Itt mondjuk el, hogy sikerrel pályáztunk a Nemzeti Civil Alapprogram támogatására, de mások is nyújtottak anyagi segítséget működésünkhöz (önkormányzatok, vállalkozók, magánemberek). Nélkülük létezni sem tudnánk, nemhogy vállalt feladatainkat teljesíteni. Nem szenvedünk hiányt erkölcsi, szellemi támogatásban sem: szinte hihetetlen, hogy rendezvényeinket, kiadványainkat hány közreműködő segíti odaadóan és készségesen. Ez adja egyesületünk erejét, életképességét; ez igazolja, hogy kiadványainkat a közvélemény fontos kordokumentumnak, egykori nevelőink iránti adósságtörlesztésnek, tiszteletadásnak tekinti. Hálás köszönet érte!Nem mellékes, hogy hagyományaink ápolása nemcsak a múlt muzeális lezárását, hanem jelenlegi pedagógiai közéletünk mélyebb megértését és a jövő megalapozottabb tervezését is szolgálja. Bár a száguldó idő örökös alkalmazkodásra késztet bennünket, mutatis mutandis - nem kell mindent még egyszer kitalálni, nem kell feltalálni a spanyolviaszt.Ami sorozatunk tartalmát illeti, térben és időben folyamatosan bővült és bővül. A gyakorló pedagógusokon kívül korábban is helyet kaptak benne az oktatásigazgatás szakemberei, a rokonszakmák képviselői (népművelők, művészek, tudósok, hitoktatók, helytörténészek, közszereplők), főiskolai és egyetemi oktatók, professzorok, kutatók főleg - de nem kizárólag - Debrecenből és Hajdú-Bihar megyéből. Most újdonságként egy német professzor kap helyet kötetünkben. A bővülésnek természetes előidéző oka az, hogy az oktatás és nevelés valóságos és elméleti kapcsolatrendszere úil gazdag ahhoz, hogy szigorúan körülhatároljuk.Annak a kellemes tapasztalatnak, hogy sorozatunkat nemcsak a pedagógus-társadalom, hanem a tágabb nyilvánosság is növekvő érdeklődése kíséri, két oka biztosan van. Az egyik az, hogy az iskolával így vagy úgy mindenki kapcsolatba kerül, tehát van tapasztalata róla, érdekli, ért hozzá", a másik pedig (hadd húzzuk ki egy kicsit magunkat), hogy sikerült egy bizonyos nívót elérni és tartani az arcképvázlatok tartalmában és formájában. Belső szerkesztési útmutatóink, ajánlásaink - amelyek közül a legfontosabbakat korábbi köteteinkben közre is adtuk -, úgy látszik, elérték céljukat. Most is ezekhez tartottuk magunkat: a névcikkekben a címszót és a hozzá tartozó