Pedagógusok arcképcsarnoka 2016 [antikvár]

Előszó „A közjóért sokat elbírhat az ember, s átkííom, ellehet, könnyen ellehet mtnden köszönet és taps nélkül " (Széchenyi István) Amikor 2016-ban közreadjuk a Pedagógusok arcképcsarnoka XV. kötetét, szeretnénk, ha az olvasók is osztoznának azokban az örömökben, amelyek a kiadót, az írókat és a szerkesztőket is elégedettséggel töltik el egy fontos munka elvégeztével. Ebben az évben több jubileumot is ünnepelhettünk: 1. Egyesületünk 20 éves lett, és ez nem kis idő egy civil szervezet életében. Ez idő alatt tagsága folyton gyarapodott (ma 190 fő), és kapcsolatai szélesedtek. Mindvégig megtartottuk az alapszabály szellemiségét, az alapítók szándékát. A kezdetben Debrecenre és Hajdú-Bihar megyére korlátozódó kapcsolatok országossá vállak, sőt kiterjedtek a határon túli területekre is. Kapcsolatteremtő kirándulásaink alatt több iskolát és egyesületet ismertünk meg például Győrben, Szarvason, Mátészalkán, de Erdélyben és a Felvidéken is. Ezek gyümölcsöző produktumai a korábbi és a jelenlegi kötetben nyomon követhetők. Az évek folyamán örömmel vettünk részt - saját vagy mások szervezésében - olyan rendezvényeken, amelyeken kiemelkedő pedagógus személyiségekről emlékeztek meg, igazolva ezzel egyesületünk jelszavát: „Az emlékezet értéket ment." 2. Ebben az évben ünnepeltük meg névadónk, Karácsony Sándor születésének 125. évfordulóját. Szellemiségének követése, munkásságának, pedagógiai elveinek népszerűsítése alapszabályunk által is rögzített feladatunk. Mindezek mellett valahányszor ismertetik valamelyik művét, pedagógiai nézeteiből újabb részleteket ismerhetünk meg egy demokratikusan gondolkodó, máig modern pedagógiai elveket valló, a gyermeki világot, a tanítványt tisztelő pedagógus munkásságából. Számunkra külön büszkeséget jelent, hogy Földes szülötte, a Debreceni Református Kollégium diákja és a Debreceni Egyetem egykori tanára volt. Munkásságáról egyesületünk ebben az évben a Magyar Pedagógiai Társasággal közösen emlékezett meg. A jubileumi év alkalmából egy, a korábbi évek előadásait is tartalmazó emlékező és méltató füzetmelléklettel tisztelgünk, bízva abban, hogy az olvasó számára is hasznos ismeretekkel szolgálhatunk. 3. Az eddig említetteken kívül különös mérföldkő egyesületünk életében a Pedagógusok arcképcsarnoka XV. kötete, amelyet ezúton közreadunk. Bízvást reméljük, hogy az előzőekhez hasonlóan igényes, színvonalas, az olvasóknak tetsző munkát vehetnek kézbe. Az életrajzok megírása nemcsak hitelességet, de minden esetben érzelmi elkötelezettséget is kíván. Különösen időigényes munkát jelentett a szerkesztőknek a szakmai elvárások szerinti szerkesztői, lektori munkát oly módon elvégezni, hogy megmaradjon az írók szuverenitása és az az érzelmi töltet, mely az életpályákból sugárzik, valamint követendő példa és érték. Úgy vélem, ez ebben a kötetben is teljesült. A kötetben megírt 100 életrajzzal 1750 fölé emelkedett a megjelenő arcképvázlatok száma. Hasonlóan az eddigiekhez történelmi korszakok, emberi sorsok - megpróbáltatások és sikerek -tükröződnek az életrajzokban, de mindegyik példa. Példa aira a helytállásra, alázatra, ahogyan a pedagógusok a településhez, az iskolához, a tanítványhoz viszonyultak. Szinte mindegyik „történetben" visszaköszön a fentebbi Széchenyi-idézet: a közjóért való áldozat - sokszor - jutalom - 9 -