Pest-Buda a 18. század költészetében [antikvár]

Óbuda, Pest és Buda helyét földrajzi fekvése: a sok dunai sziget, az előnyös átkelőhelyek, termékeny síkságok, erősségek megfelelő hegyek, a vízbőség és a források - a legrégibb időtől fogva alkalmassá tették letelepedésre, városalapításra. A magyar honalapítás óta számos történeti följegyzés tanúskodik arról, hogy jelentősebb helység volt, noha IV. Béla tette csak Budát - ha nem is állandó jellegű - királyi székhellyé. E városoknak a történelem során ugyan többnyire külön tanácsa volt - de "Pest-Budát" az 1873-i egyesítés előtt is mindig testvérvárosoknak, ikervárosoknak érezte a magyar. A városok egységes jellege mellett szól az egyértelmű név is.Hazánk történetében betöltött fontos szerepe miatt természetes, hogy már középkori irodalmi emlékeink között is sok foglalkozik, utal jelenlegi fővárosunkra. Úgy gondoljuk, hogy a fővárossal kapcsolatos irodalmi emlékek feltárásával gazdagíthatjuk Budapest történetének megismerését és a költői hagyományok közrebocsátásával újabb indítékait adjuk a város megszerettetésének.A magyarság történetének egyik legnagyobb tragédiája a másfél évszázados török hódoltság volt. A fényes reneszánsz udvart magába foglaló Buda a török közigazgatásnak is központja volt, de az 1686-i visszavívás után a régi virágzó város helyén néptelen romhalmaz maradt. A török uralom ugyan megszűnt, ám kétséges volt, hogy a főváros helyén lesz-e egyáltalán emberi település.