Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I. [antikvár]

Miért két kötetes ez a monográfia? A kérdést csak az tehetné fel, aki teljesen járatlan nemzetünk történetében. Valójában nem két, de legalább négy kötetnyi tudnivalóval is rendelkeztek már a századforduló kutatói is Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéről. Az állítás igazát bizonyítja az a tény, hogy ez idő tájt a nagy megye sok városában már elkészültek a kor adott színvonalán álló - és adataikban sokrétű - helyi monográfiák, tanulmánykötetek. Természetesen nem egyedi jelenségről van szó, hiszen a múlt század utolsó évtizedei a magyar helyi kutatás megjelenését és fellendülését hozták, szoros összefüggésben a millenniumi készülődéssel, s még inkább egy mentalitásában is polgárosult vidéki értelmiség megjelenésével, társadalmi súlyának növekedésével. Galgóczy Károly (1823-1916) a vármegye jeles históriása így fogalmazta meg gondolatait már a hetvenes évek végén: "Korunk jelszava a haladás, és pedig úgy a szellemi mint az anyagi téren. Minden haladásnak viszont legelső feltétele az önismeret. Ez okból több megye dicséretes törekvést kezd kifejteni történelmi, közgazdasági, statisztikai és társadalmi viszonyainak megismertetésében, mely törekvés máris néhány megye önálló új leírását, monographiáját eredményezte." Hogy mindez nem szólam volt csupán, azt a szerző bizonyította be, aki éppen egy általa összeállított megyetörténeti monográfia előszavában ír erről. Az idézett mű 1876-1877-ben jelent meg, a címe: Pest, Pilis, és Solt törvényesen egyesült megye monographiája. Történelmi, föld-természetrajzi, közhatósági, társadalmi nemzetgazdasági, régi és újkori leírás. 1-3. kötet. (A második kötet címében már feltűnik a Kiskun megye jelölése is.)