Bővebb ismertető
Beköszöntő. 2005-ben jelent meg az első XV. kerületi Kalendárium, amely a kerületben élő polgári hagyományokat, értékeket igyekezett számba venni, felújítani. Kalendáriumunk nem helytörténeti igénnyel készült, bár az is volt benne, hanem a mai életet mutattuk be, számos interjúval, események ismertetésével, kerületi gondok, örömök, jelenségek felvillantásával. Ennek a könyvnek komoly kerületi visszhangja lett. A 2006-os Kalendárium folytatta a megkezdett utat, szép méltatás jelent meg róla a Magyar Nemzetben Csontos János tollából: Nem egyszerű dolog gyökeret ereszteni az embernek valahol másutt, távol a szülőhelyétől. Magam is így voltam ezzel. Amikor - jókora fáziskéséssel - kiderült, hogy a hivatás, amire születtem, nagy valószínűséggel csak a székesfővárosban űzhető az általam elképzelt szinten, nemcsak oda kellett hagynom addigi városaimat, hanem egyben új életközeget is kellett választani. Némi csillaghegyi és erzsébetvárosi kitérővel Rákospalotára keveredett a családunk. Teljességgel véletlenül. Fél emberöltő telt el azóta: a kisebbik lányunk, Kata, aki oda született, már kisgimnazista. A környékről akkor még nem dőlt el, hogy a külváros, vagy a kertváros irányába mozdul-e el. Bíztunk az utóbbiban, de hosszú éveken át egyoldalú volt a szerelem: a földúton évszaktól függően porban és sárban jártunk, kezdetben nem volt vezetékes telefon, csatorna, sem kábel. Mára eldőlt a kertvárosi lét - most meg a társasházépítő spekulánsok nagy laksűrűségű törekvései veszélyeztetik a vidékies meghittségét. Mégis úgy döntöttünk: mivel itt szeretünk lakni, lakást bővítünk, hitelekbe verve magunkat építkezünk. Nem itt születtünk, de talán itt fogunk meghalni. Gyökeret ereszteni azonban nem is olyan egyszerű. Egy bő évtizedbe telt, amíg kezdett befogadni bennünket a tősgyökeres közösség, hogy otthon érezzük magunkat szellemi köreiben, gyülekezeteiben. Nemcsak konok a palotai ember, de meg is adja a módját mindennek. Ráadásul ez az összefércelt észak-pesti kerület három, egészen más jellegű városrészre oszlik: Rákospalota mellett Pestújhelyre és Újpalotára. Nemcsak arról van szó, hogy más természetű a polgári hagyomány, hanem arról is (főként Újpalota panelrengetegében), hogy foggal-körömmel meg kell teremteni ezt a tradíciót.