Péterfy Emlékkönyv 1992-2012 [antikvár]

Emlékkönyv Elsárgult, megkopott totókat nézegetni, s közben emlékek között elmerülni az egyik legjobb kikapcsolódás. Még jobb érzés, ha ül melletted valaki, s a képek láttán hangosan is előtörhetnek a szavak. Nézd, ez volt a kezdet, az első osztályfotó, az első ballagás, az első kirándulás ! Itt hiányzik még az emelet, ez a fa sincs már meg, a háztető még a régi. Uram Isten, menynyire fiatalok voltunk, milyen más volt a világ! Bizony két évtized távlatából már el lehet mondani, milyen más volt a világ. Nem volt EU konformos óvodai játszóterünk, nem volt aulánk, nem volt kövezett templomudvarunk, nem volt g5'ön)-örű rajztermünk, nem volt szép ebédlőnk, hi-ánj'zott egy emelet, de még kézilabdapályánk sem volt. Nem voltak száiTiitógépek, digitális táblák és projektorok. A gyermekek zsebében nem lapult mobiltelefon és mp3 lejátszó, és nem volt médiaterem, és nem voltak informaükatermek és nem volt digitális napló És a gyerekek csudabogárnak számítottak, különösen a kortársi környezetben. „Minek mentél egyházi iskolába, szigorúak a papok ugye, mit csináltok hittanórákon?" - záporoztak a sokszor kellemetlen, máskor ostoba kérdések egykori diákjaink felé. Azonban hamar ráeszméltünk - diákok és felnőttek -, hogy vannak válaszaink, melyek egyszerűek és közért-hetőek. Gyorsan megtapasztaltuk: a hit hegj'eket mozgat meg. A hit alázatra, elfogadásra, fig)-elmességre, tettekre, örömre, megbocsátásra egyszóval szeretetre nevel. Ez volt a kezdetekben, és ez ma is az intézmény nevelési programjának lényege. Ezzel az ünnepi kiadványunkkal időutazásra hívom Önöket, akik részesei voltak az újraindulás kegyelmi pillanatainak, s azokat is, akik fiatal koruknál fogva még nem szerepelnek a megsárgult fotókon. Köszönöm az emlékezőknek, hogy megosztották velünk érzéseiket és köszönöin azoknak is, akik a 20 esztendő alatt részesei voltak óvodánk és iskolánk újjászületésének és ifjú felnőtté válásának. Emlékezzünk hát közösen, s ajánljuk kön)'\áinket mindazok emlékére, akik hittek, tudtak és akartak 20 éwel ezelőtt óvodát és iskolát létrehozni az Insulán, s az eltelt idő alatt az elődökhöz méltó módon működtetni, mert bizonyosak voltak, hogy szolgálatukon Isten gazdag áldása njnagszik majd. Isten iránti hálával gondolunk előrement igazgattílelkészeinkre, tanártesti^éreinkre és ta-nít\'ányainkra. Isten áldó szeretete nwgodjon továbbra is közösségünkön. „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el" /Ézs. 40,311/ Hallgatóné Hajnal Judit igazgató . .M !