Prudentes virgines [antikvár]

1946 nyarán, július 21-től 28-ig, kerek egy héten át összegyűltek Magyarország szerzetesnői kongresszusra, Szerzetesnői Hétre Budapesten. Az Actio Catolica Orsz. Női Bizottsága hozta létre ezt a tanulmányi hetet, s az Angolkisasszonyok voltak a rendezés házigazdái, kedvesen befogadva ezt a változatos és mégis egységes tömeget. Naponta kb. kétszázan vettek részt 30 féle szerzetből, társaságból. Fehér és fekete fátylak, kornettek, fehér, fekete, barna, szürke, kék ruhák tarkasága felejthetetlen látványt nyújtott. Valamennyi női szerzet képviseltette magát, vagy úgy, hogy valóban jelen volt, vagy kimentette magát levélben vagy - mint a klauzúrás, kontemplatív rendek - imáikkal voltak jelen. Ki tudná elfelejteni ezeket a kedves napokat; a szeretetnek azt a meleg atmoszféráját, amely körülvette a kongresszus résztvevőit? Mindenkinek a zsoltáros szavai jutottak eszébe, hogy milyen édes és gyönyörűséges együtt lenniök az egymással atyafiságban lévőknek. S ugyan kik volnának rokonabbak egymással, ha nem azok, akik egy úton járnak, egy eszményt követnek s egy jegyesnek fogadtak örök hűséget? A hét első felének témaköre a szerzetesi belső élettel foglalkozott: hivatás, jelöltség, noviciátus, elöljárói eszmény, gazdasági kérdések, a kulturális és lelki élet mélyítése. Az ebben a keretben elhangzott előadások adják jelen könyvecskénk tartalmát. A hét második felének világnézeti előadássorozata - reméljük - megjelenik szintén könyvalakban.