Püspöki mezőváros története [antikvár]

elöszö Püspöki mezőváros csaknem két évezredet felölelő múltjának egyik legielentősebb évfordulóia alkalmából bocsátjuk közre ezt a történeti monográfiát. Ez az évforduló a mezőváros napjainkig használt nevének első említéséhez, 1221-hez kapcsolódik. Ez a monografia Püspöki régibb történetét tárgyalja. Összefüggő képet fest a mezőváros fejlődéséről létrejöttének első nyomaitól kezdve a múlt század végéig — a tagosítás befejezéséig. Püspöki legősibb történeti eseményeit néhány — az egyetemes történelem területére tartozó — problémakör kutatása és megoldása segítségével ismerhettük meg. Az első témakör, a vidéken áthaladó Limes Romanus (római határvonal) kérdése, amelyet mind ez ideig nem oldottak meg. Ezt a kérdést — habár messzemenően túlhaladja a mezőváros helytörténeti monográfiájának a kereteit — meg kellett oldanunk. Püspökiről ugyanis két római felirat származik, amelyek alapos értelmezéséhez és megfejtéséhez a fentebbi témakör tisztázására feltétlenül szükség volt. A másik fő problémakörhöz a mezőváros neve és a pápai rezerváció eredetének kutatására révén jutottunk el. E témakör gyökerei a IX. század első felébe — az avar nép birodalmának és a vetvári független önkormányzattal bíró tartományának eléggé fel nem kutatott korába nyúlnak. Püspöki a IX. század első felében az utolsó avar kágánság egyházi központja volt. Ezt a kérdést — korabeli okiratok kis száma miatt — széleskörű kritikai vizsgálat tárgyává tettük. A mezőváros történetének további szakaszait az egyre növekvő számú okmányok sorozata alapján tárgyaltuk le. Annak ellenére, hogy egy-egy időszakra nézve csak nagyon szerényszámú forrással rendelkeztünk, a mezőváros történeti-társadalmi-gazdasági múltjáról összefüggő képet igyekeztünk kialakítani. A legnagyobb forráshiányt a XIX. század végén észleltük. A levéltárakban e korra nézve mindössze csak a tagosítást eljárás előkészítésére és végrehajtására vonatkozó iratokat találtuk meg, melyeket a lehető legsokoldalúbban igyekeztünk kihasználni. Legnagyobb sajnálatunkra a mezőváros régi krónikája — amelyet 1750-től 1945-ig összefüggően vezettek — nem állt rendelkezésünkre. A kró-