"Pusztán születtem..." [antikvár]

' ' 1' !" '''iV'.ElőszóAz alföldi népélet évszázadok alatt alig változott, majd az elmúlt száz esztendőben gyökeresen átalakult. Egykoron végtelen mocsárvilág, végeláthatatlan puszták, azokon bóklászó. legelő jószágállomány: gulyák és csordák, nyájak, ménesek, kondák és csürhék !ellemezték - de eltűntek mind. Tető alatt sosem háló különleges emberek felügyelték a jószágot és a pusztát, a pusztai életet: csendes, gyógyító sámánok, titokzatos, félve tisztelt jövendőmondók, törvény elől rétbe bújó szegénylegények, akár életüket a nyájért áldozó számadók és bojtárok, törvényt felügyelő pandúrok - mind-mind eltűntek a nyájakkal együtt, meghaltak - fejfájuk talán sosem volt. Eltűntek a Sárrétben lakozó sárkányokról szóló mesék és mondák, leomlottak a sok titkot rejtő csárdák falai, kihalt a pusztai becsület, elkopott a jószág szeretete, kivesztek a régi népi ételek, nem eszünk csíkos káposztát, sulyomgumót, és egyre kevesebben főznek gombótát. öregkölest is. A csikóstudományok csak giccses bemutatókon maradtak meg, a beteg jószág gyógyításának tudománya állatorvosokra szorítkozik, a föld és a rét szeretete - mintha sosem lett volna. Az állatokat a korszerű mezőgazdaság" sosem látott földrészeken gyártott gépei váltották fel. váltvaforgó ekék szaggatják az egykori rétet, rabláncra tették a folyókat, és ismeretlen, idegen nevű emberek tulajdonában lévő üzletláncok döntik el. hogy kell-e magyar tej az üzletekbe, vagy sem. Az emberek nem ülnek már pásztortűz mellett, hogy régi dolgokról beszéljenek, nincs kaszinó a polgároknak, a csikaszokkal küzdő nyalka pásztorlegényeket nyegle, kezükben kéziszerszámot sosem tartó ficsúrok váltották fel és a politikusok már rég nem a köz javát szolgálják.Megváltozott a világ, és ha nem lettek volna néhányan, akik leírják, milyen is volt régen az élet - mára azt gondolnánk, hogy mindig is így volt, így természetes, ahogy van. ilyennek kell lennie: a húst zsugorfóliában teremti a Jóisten, a tej kidobható dobozkában létezik, a juh azért van. hogy turisztikai látványosság legyen és az egy-egy megmaradt juhász csak kattintgató fotósok témája.Szerencsére azonban voltak páran, akik nemcsak látták a régi népéletet, hanem le is írták, hogy milyen volt az. Hermán Ottó. Cyörffy István. Szűcs Sándor, Ecsedi István - és sorolhatnánk azt az alig tucatra való néprajztudóst, aki felismerte, hogy a magyar nemzet saját gyökereinek ismerete nélkül nem lehet az. amivé válnia kell: dolgos.