Régi baranyai népdalok [antikvár]

Bevezető A mai embert szilárdan épített, kényelmes, meleg házak és jólzáródó ablakok védik meg az időjárás viszontagságaitól, de nincsen, vagy alig van felszerelése az érzelmek viharai ellen; a bánat, a gyász, a kétségbeesés, a nyomasztó szorongás ellen. A legtöbben akkor is tanácstalanul állnak, ha valami más, kellemes, boldogító érzés lepi meg őket; öröm, szerelem, diadalmas sikerélmény. Keresik és nem találják, hogyan élhetnék azt a legjobban át, hogyan fejezhetnék ki, hogyan adhatnák tudtára széles e világnak. Volt idő, amikor még nem volt az embereknek olyan kényelmes és biztonságos otthonuk, mint most. Amikor éhség, járvány, háború és szegénység is sűrűbben látogatta meg őket, mint ma és természetesen ugyanúgy megvoltak az emberi élet elkerülhetetlen fordulóinak keserű és édes próbái és terhei; gyász, csalódás, bánat, öröm, boldogság, az ifjúság érzésének diadalmas mámora. Volt azonban valami, ami megvédte az embert az érzések viharaiban, és ez a valami mindenki számára hozzáférhető volt. Ez volt a művészet, a költészet, de ezt korunk nagy munkamegosztása, a speciali— záció már kicsavarta a többség kezéből. Ez volt a dal, a muzsika. Azért született meg, hogy feloldja a szorongást, kimondja a bánatot, megfogalmazza a gyászt és azért is, hogy kikiáltsa az örömöt, a boldogságot, a szerelmet, a büszke dacot, a csakazértist. Mert a dal szükségletből született; az emberi lélek egészségének a biztosítéka, nem műsor, szórakozás vagy szórakoztatás, hanem elemi igény, kenyér a lélek éhségére. "A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni muzsika, zene nélkül a lélek