Bővebb ismertető
A mai európai ember számára csodálkozásra, nevetésre ad alkalmat középkori őseinek ismert "víziszonya". Bár ez is érthető, ha arra gondolunk, hogy a fürdőzés olykor életveszélyes is lehetett, ha azt vízpróbának nevezték, és arra szolgált, hogy a vízbemártott személyről megállapítsák boszorkány-voltát.
A természettudósok és a mai tapasztalat csak későn általánosította a tisztálkodás és az egészség közötti kapcsolatot. Ez annál is furcsább, mivel tudunk a görögök és a rómaiak fejlett testápolási ismereteiről, a városaikat behálózó vízvezetékekről.
A régi görögök rendkívül szerették a testi tisztaságot. Szívesebben fürödtek otthon, de voltak közfürdőik is... igaz, hogy ezekbe nőnek szégyen volt belépnie. Ismerték a gyógyfürdők fogalmat: leghíresebb és legelőkelőbb fürdőhelyük Euboia szigetén volt Aszklepiosznak, az orvosok istenének szent ligetében.