Régi Völgység-leírások [antikvár]

Magyarország táji-történeti egységekre, kistájakra tagolódik. A modern tájkutatást megelőzően az eges tájakról összegyűjtött, megfogalmazott ismeretanyagot három csoportba sorolhatjuk: Létezett egy sajátos fejlődésű forráscsoport, a helyleírás, 'országisme', mely egyszerre előzménye a helytörténetnek, földrajznak, statisztikának, szociográfiának, közigazgatási adattárnak. Az idő haladtával, az egyes tudományágak elkülönülésével azután mindezek önállóan is hozzájárultak saját koruk tájismeretéhez. Az ún. "irodalmi táj", a tájköltészet megjelenésével a szépirodalom is része lett a táji tudatot fenntartó, erősítő tényezőknek. A múlt század harmadik harmadától a népiskolai oktatás alakította ki - a tanítandó földrajzi alapismeretek részeként - a "szülőföldismé"-t. E források egy része ismert, más része nem, vagy alig hozzáférhető.